Hozzászólás: Budapest szindróma

Szerző: Kamilla

Kamilla — Sat, 11 Feb 2012 22:17:10 +0000

Kedves Indiáner, én azt próbáltam írni, hogy nem tudtunk(senki) a fiatalok sem demokráciában kondicionálódni. Attól, hogy volt rendszerváltás , még nem működtünk (hogyan is lehetett volna)úgy, mint egy régi megszokott, begyakorlott demokráciában. Így a fiatalokat se érhették azok a hatások, mint egy kiforrott demokráciában.
Az egyetemisták harmada más miatt szavaz Jobbikra, illetve mással magyarázható.
Babits leírása a magyarokról, ismét egy másik típusú leírás, de ettől még igaz a kondícionáltság alapú magyarázat is.

Szerző: indianer

indianer — Sat, 11 Feb 2012 13:56:26 +0000

Kamilla, gyermekkori kondicionáltság? A mai egyetemisták jó része miért a Jobbikra kondicionálódott? Ők demokráciában cseperedtek. A mindenkori hatalom nem az ország, de az ország többsége választotta, tehát mégiscsak az ország. Semmi váratlan nem történik, teljesen világosan lehetett látni, hogy kiket választ a többség, olyanokra voksoltak, akik karaktergyilkosságokkal, populizmussal nyerték meg az országot. Ha az országnak ez tetszett, nem lehet felmenteni.
Babits a magyarokról: “…Hisz legnagyobb politikai teljesítményei nem is cselekedetek! Legnagyobb cselekedete akárhányszor a cselekvéstől való tartózkodás! Nem cselekvő, hanem szemlélődő, aki nyugodtan néz körül, és mindig jól tudja, mikor nem szabad és mikor nem érdemes cselekedni. Már helyzete is erre utalja. Cselekedettel többnyire csak ronthat. Egyetlen önvédelme az óvatosság. Így lomhának látszik, egykedvűnek: valóban esze ágában sincs tülekedni. Ha van keleties vonás a magyarban, ez a lusta, szemlélődő természet az!” (http://mek.niif.hu/05000/05049/html/gmbabitsmagyar0002.html)

Csak muszáj általánosítani, merthogy nem lehet 10 millióra lebontva részletezni benyomásainkat…

Lucifer, egyébként a szabadságmegvonásra az apátia nem rossz válasz. Szerintem “betegebb” válasz arra a szeretet.
Meglátjuk apátia lesz-e márciusban? Szerintem érik az elsöprő düh (amitől persze megint nem jutunk a Paradicsomba…)

Szerző: vera

vera — Sat, 11 Feb 2012 10:54:46 +0000

Szó nincs róla, hogy kertész Imrét vagy az álláspontját védeni kellene. Én nem is mondtam, hogy nincs igazságtartalma annak, amit mondott. Csak egy kicsit túl általánosítónak érzem.
Én nem tudom, ki merre jár, én nem tapasztalom a szabadságmegvonással járó nyugalmat. Én inkább a kilátástalanságot tapasztalom. És dühös is vagyok. Főleg azért, amit Kamilla igazán helyesen az írástudók felelősségének mond.
Szerintem igenis a mi felelősségünk az, ami ma Magyarországon történik. És lehet ennek történelmi, pszichológiai oka, de ez ezen nem változtat semmit. De hát hideg van, az írástudó ember kényelmes, otthon a laptop mellett kellemes meleg van.

Szerző: Kamilla

Kamilla — Sat, 11 Feb 2012 10:28:27 +0000

Úgy tűnik nemcsak az egyes embert határozza meg(vagy van jelen) a gyermekkori kondicionáltság. Igaz ez társadalmi szinten is. Demokrácia nélkül, annak mindennapi, a bőrünkön való megtapasztalása nélkül nőttünk fel, nem az általunk választott hatalom árnyékában. Nem tudunk mit kezdeni a szabadsággal, csak arra való törekvés, az ez iránti vágyakozást ismerjük. tehát alattvalóként viselkedünk, (mert ez ismerős), s amikor ismét megvonják a szabadságunkat, akkor ebbe a léthelyzetbe kerülünk.
Szűcs Jenő alapvető tanulmánya, amit mindnyájan ismerünk, az Elbától keletre a 2. jobbágyság kialakulásától írja le kiválóan ezt az elmaradást, helyzetünket. tehát nem hinném, hogy a magyar ebben egyedülálló. Szerintem az írástudók felelőssége ezen változtatni a saját “jógyakorlatuk” példájával.
Az elmúlt 20 évben ezt próbálgattuk, de most messzebb kerültünk a demokrácia tanulásának lehetőségétől, mint ebben a 20 évben valaha is.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Sat, 11 Feb 2012 09:30:19 +0000

Árnyalnám a dolgot. Nem Kertészt magyarázva, vagy őt védendő, de a kérdését úgy tenném fel, hogy a magyar, mint a Kelet népe (negatív) mítosz-e, vagy maga a valóság? És ha nem valóság, akkor honnan az a nap, mint nap megtapasztalható nyugalom, ami a szabadságmegvonást kíséri. Egyszerűen nem probléma a szabadságmegvonás! Egyedül azok aktívak, akik alig várják, hogy alárendelődhessenek! Hatalmas transzparensen Ők értünk, Mi értük! Horror! Kelet népe; horror! Napi tapasztalat!

Szerző: Kamilla

Kamilla — Sat, 11 Feb 2012 08:30:46 +0000

Aha.
Én sem szeretem a magyarozást, de lássuk be mindenki elköveti ezt a fajta általánosítást. Egy ilyen interjúban talán még kevésbé szerencsés. Főleg, mert a mindenkori hatalom nem maga az ország ugye.
Szerethetjük még az írót attól, hogy ezt az interjút elfogultnak, jogos sérelmeitől kissé elhomályosultnak gondoljuk.
Valamint, érdemes lenne elgondolkozni azon is(sértődés nélkül), hogy miben van igaza,(s miben nincs)Ez azért most itt hosszú lenne!:)

Szerző: vera

vera — Sat, 11 Feb 2012 05:42:54 +0000

Erre: http://www.litera.hu/hirek/kertesz_imre_magyarorszag_a_vegzet

Szerző: Kamilla

Kamilla — Sat, 11 Feb 2012 04:44:49 +0000

Melyik interjúra gondolsz Vera?

Szerző: indianer

indianer — Fri, 10 Feb 2012 16:59:12 +0000

Úgy tűnik a végtelenségig lehet tologatni a felelősséget. Ezért sem látom a kiutat.

Szerző: vera

vera — Fri, 10 Feb 2012 12:20:00 +0000

Olvastam az interjút, de annyi kérdésem lett. Például az is, meddig lehet tologatni a felelősséget ide-oda.
Bevallom, nekem vörös posztó, amikor ‘a magyarok’-ról általánosító megállapítások dőlnek a csapból is. Ennek semmiféle pozitív hozadékát nem látom. Úgy érzem, gyakran éppen ettől legitimizálódik az önsajnálat, a semmittevés, a köldöknézegetés.
Szerintem van probléma, és annak van megoldása is. Azt kellene végre kitalálni, ki és mit szeretne a megoldás érdekében tenni. Nem azt, hogy ez a semmi történelmileg hogyan indokolható. Bocsánat.