Hozzászólás: Egérút

Szerző: Luczifer

Luczifer — Sat, 24 Nov 2012 11:48:20 +0000

Ja kérem, ott van élet a halál előtt, nálunk ezt ilyen bátran senki se meri állítani.
Mészöly Miklós – nem kevésbé kiváló író – sírján egy tőle vett gondolatsor részlete. “Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet, de azért még változatlanul itt vagyok köztetek. Sőt, még csak most kezdődik minden.” Ő a személyes halhatatlanságban reménykedik, de neki is jut az intézményesedésből, lesz múzeuma, emléknapja, díja, amit majd egyszer valaki bezár és irány az Irodalmi Lexikon!

Szerző: Bognár László

Bognár László — Sat, 24 Nov 2012 10:27:34 +0000

Nem cáfolva, hogy Lucifer megközelítése helytálló (mármint a jelenség lényege a menekülés a halál elől), azért a fenti történeteknek van egy sajátos menekülés az élet elől aspektusa is, amely meglehetősen kelet-európai és magyar.
Ez alatt nagyjából azt értem, hogy a mi viszonyaink hol nagyon durván (pl. Bartók menekülése), hol kevésbé durván (lásd a poszt hőseinek menekülését)taszítják el jeles és kevésbé jeles polgárait maguktól. És ez a folyamat eléggé hosszan tart már ahhoz(ugye, kedves Mikes Kelemen!), hogy a jövőről is hasonlót feltételezzünk.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Fri, 23 Nov 2012 21:08:37 +0000

Kiváló emberek hasonlóan kiváló emberek társaságában. Remek. Szívmelengető. De itt nem ezt az örömhírt akartam megosztani, hanem az ember életösztöne diktálta örök vágyát, hogy megússza a semmivé válást. Erről szól a házépítés, a versírás, a gyerekcsinálás. Maradni. És ez lehetetlen. Hiába a szép kulturális programok, emlékművek. Ezek kiszolgálják a kort, de kiszolgáltatják az egykor alkotó egyént. Ez már nem róla szól. Talán Sartre-t híres gondolatát idézhetném, aki, amikor visszautasította a Nobel díjat azt mondta: „Egy író nem engedheti meg, hogy intézményt csináljanak belőle, még akkor sem, ha ez a legmegtisztelőbb formában történik.” Az más kérdés, hogy mennyire sikerült neki nem intézményesülni és személyesen jelen lenni. (A hivatkozás nem Kertész Imre bírálata, hogy ő ugyanezt a díjat elfogadta.)

Szerző: vargarockzsolt

vargarockzsolt — Fri, 23 Nov 2012 16:50:47 +0000

Az ÉS legutolsó számában Forgács Éva Műhelyek és titkok című tudósítása olvasható Nádas Péter Kunsthausban rendezett kiállításáról. A hazájából Svájcon keresztül a halhatatlanságba “slisszolni” készülő fényképész-író saját műveit az alábbi alkotók kiállított művei mellé helyezte, kontextust teremtve, és a magyar kultúrát képviselve:
Egry, Szőnyi, Bernáth, Nagy István, Korniss, Keserű, Nádler, Bak, Hencze, Fehér, El Kazovszkij, Szűcs Attila, Megyik János, Ficzek Ferenc, Csákány István, Erdély Miklós, Hajas Tibor,Mednyánszky, Balogh Róbert, Vidarény Iván, André Kertész, Moholy-Nagy, Pécsi József, Máté Olga, Langer Klára, Sugár Kata, Kálmán Kata, Rédner Márta, Reismann Mariann, Kárász Judit, Besnyő Éva, Ata Kandó, Brassai, Robert Capa, Escer Károly, Vadas Ernő, Hevesy Iván, Inkey Tibor, Munkácsi Márton, Kinszki Imre.
Nádas kiállításának minden termében fülhallgatón keresztül zenét is hallgathat a látogató, Bartók, Kurtág, Vidovszky, Kodály, Liszt műveit.
(A Petőfi Irodalmi Múzeumban november 30-án Nádas Péter Bazsányi Sándor irodalomkritikussal fog beszélgetni, aztán szubjektív tárlatvezetést tart a fotográfiáit bemutató életmű-kiállításon.)

Szerző: Luczifer

Luczifer — Fri, 23 Nov 2012 11:51:08 +0000

Miért lenne ízléstelen, ha valakiről azt állítom, hogy érvényesülni akar? Egy ember kivált, ha tehetséges, ha hajtja siker vágya miért ne akarjon érvényesülni? Mindhárman jelentőssé akartak válni, ha nem akartak volna, akkor otthon dolgoznak, hagyatékukat pedig megtalálja egy rokon és kihajítja.
Azt a közkeletű képtelenséget pedig, hogy a siker az nem jön össze a tisztességgel ideje lenne felülvizsgálni. Ugyancsak azt, ha azt mondják valakire, hogy ambiciózus, az sértés az a gátlástalan karrierista szinonimája.
Egyébként itt érzelmekről van szó, az elmúlás okozta félelemről. Az elmúlástól pedig mindenki fél és mindenki tesz ellene. És senkinek se sikerül. Pech.

Szerző: Vera

Vera — Fri, 23 Nov 2012 09:29:10 +0000

Én sem érzek a döntések mögött se haszonlesést, se örökkévalóság-vadászatot. Nem hinném, hogy bármelyikük fejében megfordult volna, hogy ily módon örökkévalóbbak lesznek, mint egyébként.
Az ember nem a halálára készül, hanem az életét akarja élni minél teljesebben. Ezeket a döntéseket pedig tiszteletben kell tartani.

Szerző: vargarockzsolt

vargarockzsolt — Fri, 23 Nov 2012 08:40:38 +0000

Ezek a döntések a jelenben születnek, és a jelenhez is szólnak. Továbbá az ember olyan állat, aki képes elvonatkoztatni a saját személyétől, és olyan értékek mellett is kiállni, olyan döntéseket is meghozni, amelyekből neki majdan semmi haszna nem származik.
Szerintem a cikk ezen bekezdése ízléstelen: “Ezek az emberek érvényesülni akartak és odamentek, ahol mind jobban érvényesülhettek, majd annak sikerében reménykednek, hogy ott haláluk után is érvényesülhetnek. Élhetnek. Tovább, mint itt. Jobb eséllyel slisszolhatnak a halhatatlanságba.” Kertész vagy Nádas biztosan nem akar tisztességtelen utakon “slisszolni” a halhatatlanságba.