Krakkó szép és barátságos. Van ebben a városban valami nagyon kedves, történelmi báj, amit itthon elég ritkán érzek mostanában.

A dolgok jól működnek, az emberek kedvelik a magyar kirándulókat, polak, wenger mégiscsak két jó barát, ugyebár.

Aztán ott van Kazimierz. Hangulatos, kedves, szerethető, mégis van benne valami szomorúság. Osvjecim közelségének szomorúsága.