Délután 5 órakor a Zwack Múzeum és Látogatóközpontnál kezdtem volna az ez évi múzéj programot, azonban a programújságban a 6 óra helyett tévesen jelent meg az 5 órai kezdési időpont, így innen különösebb élmények nélkül, de a belépőjegy birtokában távoztam. A következő állomás a  Benczúr utcai Postamúzeum volt. Arra voltam kíváncsi, hogy a kiállítás miért került a pompás Andrássy úti Saxlehner-palotából a Benczúr utcába? 3 éve még az Andrássy úti székhelyen arról szót a fáma, hogy az épületet eladták, de a Postamúzeum (?) pereskedik érte. Ezek szerint elveszthették a pert. Az újdonsült érdekeltek neve: Csányi és Demján. Ha már Csányi és Demján a Saxlehner-palotában, legalább a Benczúr utcai újonnan berendezett múzeum légkondicionálását finanszírozhatták volna. De nem. Hiába a molinókkal fedett ablakok, mégis izzasztó a klíma, egy gőzfürdő-kiállításnak megfelelne. Az új kiállítótér a korabeli fotók és iratok, a hangulatos egykori postaládák, a csőposta, a postajárművek, a korabeli postás egyenruha bemutatásának elfogadható, de szimpla helye, a Saxlehner-palotával nem veheti fel a versenyt. A kiállítás megtekintése után a 24 fős Obsitos zenekar rézfúvós hangszerekre, köztük postakürtre is komponált  zeneművekből összeállított koncertjét hallgattuk meg a zenekar létszámával nagyjából azonos közönségszámban, az épület dísztermében.

Innen rövid sétával értem következő célállomásomra a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum kertjébe, ahol Sandhyadipa Kar (India) odisszi táncelőadását figyeltem elbűvölten.

 

A rendkívül magabiztos mosolyú táncosnő erőteljes sárga alapszínű indiai ruhájának tanulmányozása is szórakoztató program, de a ruhát és a táncot együtt csodálva hipnotikus a hatás. A tánc egyszerre energikus és meditatív, a kar- és kézfej mozdulatainak íves hullámzására rátapad a szemünk, s közben találgatjuk, vajon a következő pillanatban merre fordul a kézfej, s merre a mezítelen, de festékkel díszített lábfej.

Múzéj-programom a két metrómegállóval feljebb lévő Liszt Ferenc Emlékmúzeumba látogatással végződött. Liszt Ferenc egykori lakása emléktárgyainak, zongoráinak nézegetése, s közben a szobasor végén található Koncertteremből kiszűrődő Mozart, Liszt és Mendelsshon muzsika hallgatása szép zárása volt az estének.