Hozzászólás: Szabó Magda – Parancsra tettem

Szerző: indiáner

indiáner — Thu, 16 Aug 2012 16:06:24 +0000

Nincs nagy esély arra, hogy egy ilyen közegből és korból más hozzáállással lehessen kikerülni. Nem válhat nyitottá, akit folyton ütnek. Emerenc annyira vált zárttá és keménnyé amennyire az önvédelemhez zárttá és keménnyé kellett válnia. Cseléd a státusza, de mégis ő az “úr”.

Szerző: vera

vera — Thu, 16 Aug 2012 12:22:27 +0000

Még szerencse, hogy az írók ilyen szépen feltalálják magukat a korlátok közt.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Thu, 16 Aug 2012 12:06:33 +0000

Szeretet, szerelem, halál. Nagyjából a témák 90%-a

Szerző: vera

vera — Thu, 16 Aug 2012 10:43:58 +0000

Azt hiszem, az nagyon jellemző,hogy az ember próbálja magát meghatározni, egyszerre egyénként, és valaminek, a világnak, a másik életének, a világegyetemnek a részeként. És ebben kőkeményen benne van a szeretet kérdése is. Hogy szerethet-e az ember magán kívül mást is, vagy megmarad odabent, lényegében elszigetelve, elidegenedve, boldogtalanul várva a halált. És ha szeret, akkor hogy kell ahhoz szeretnie, hogy az a szeretet egy másik emberi lény számára is értékes lehessen.
Szabó Magdát nem olvastam, de Nádas Párhuzamos történeteiben ezt olvasom most éppen.
Lehet, hogy minden regény ugyanarról szól.