Szerző: KapitanyG

KapitanyG — Thu, 22 Dec 2011 05:21:53 +0000

Hamvas Béla, az értékek degradálódásáról:
“A történet legutóbbi kétszáz esztendejére visszanézve az ember bizonyos idegenszerű aggodalmat alig, vagy egyáltalán nem fojthat el. Nemzedékről nemzedékre tervszerűen tűnt el a világból felülről lefelé először a király, azután sorra: a főpap, a főnemes, az államférfi, a tudós, a katona, a művész, s vagy örökre elveszett, vagy helyébe kétes, gyanús alak lépett.
Voltak akik a rendet helyre akarták állitani, ahogy Napóleon megkisérelte, hogy újra méltóságot szerezzen a királyságnak. Elvétve akadtak főpapok és főnemesek akik meg akarták menteni a papot és a nemest. Államférfi, tudós, katona, művész is akadt néhány. Az ilyesmi azonban elszigetelt vállalkozásnak látszott.
Mert talán nem egyes uralkodó családok tüntek el, hanem a királyi ember; és nem a főpapság és főnemesség halt ki, hanem a papi és arisztokrata lény. És talán nem is halt ki, csak visszavonult és helyét feladta. És talán nem is gyengeségből tette, hanem jól megfontoltan és higgadt belátással. Elvonult, mert a rejtélyes, sötét járvány áldozatává lett emberiség jelenlétét nem érdemelte többé, s méltatlan lett arra, hogy uralmával megtisztelje.
De a nagy emberi helyek elvesztése és a nagy emberek visszavonulása végzetesen félelmessé csak annak válik, aki hallja, hogy a sötét járványba esett tömeg minden alkalommal, mikor hely elvész, mikor nagy ember visszavonul, mikor a helyreállitás egy kisérlete kudarcot vall és elbukik, milyen diadalittasan ujjong. A járvány úgy kezdődött, hogy mindenki trónkövetelő lett. Úgy folytatódott, hogy mindenki elkezdett igényt támasztani a paságra, aztán az arisztokráciára, aztán a tudásra. Nem nagy dolog, szóltak. Mindenkiből lehet uralkodó, pap, tudós, művész. Mindnyájan egyenlők vagyunk. Mindnyájan mindent tudunk, és ha nem tudjuk, megtanuljuk. Mintha megtanulható lenne a királyság, a főnemesség és a papság.
Amikor a királyok ezt hallották, leköszöntek; a papok, a tudósok, a katonák, az államférfiak szintén. Volt néhány, aki szavát felemelte, azt szétmarcangolták. A többi azt mondta: ha ez nektek uralom, legyetek uralkodók; ha ez nektek nemesség, legyetek nemesek. Mit tehettek? Később a járványnak már evangéliuma is támadt, és megindult a világ nagy átfestése visszafelé, beszennyezni mindent, ami tiszta, lerángatni azt, ami nagy, eltaposni, akinek feje kiemelkedik, és megmérgezni azt, ami egészséges. Igy vész és veszett el az állam, a nemzet, a nép, a munka, a gazdagság, a vallás, a szerelem, a szépség, az erő, a háború, a nemsség, a játék, az izlés, az igazság.”
A láthatatlan történet

(Most csak ennyi, de ezt muszáj volt
Tán nyugalmasabb napok jönnek, és akkor jövök én is…)

Szerző: Vera

Vera — Wed, 21 Dec 2011 10:58:01 +0000

Ezelőtt huszonpár éve, egy amerikai oktató szemináriumán, nekünk meg kellett tanulni az újságírás etikai alapelveit. Pedig nem készült senki újságírónak közülünk. Most utánanéztem, és csodák csodájára van ilyen Magyarországon is. Innen le is tölthető: http://komm2006.atw.hu/jegyzet/ujs_et_kdx.doc
Na most ebben a helyesírásról persze nincsen szó.

Szerző: Bognár László

Bognár László — Wed, 21 Dec 2011 07:57:07 +0000

Vannak foglalkozások, amelyekről – még tapasztalatok nélkül – azt gondolja az ember, hogy tapad hozzájuk valamennyi bizonyos értékekből. Később a tapasztalatok sokat rombolnak ezen az idilli képen. A korrupt rendőr vagy bíró, a bennfentes kereskedést folytató bankember, a sánta verslábbal állami támogatásért szaladó költő, a magas hivatalba emelt politikai jóbarát, a tiltott műtétet végző orvos, az embertelen kísérletet végző kutató létéről szóló hírek és személyes tapasztalatok aztán lehántják az emberről az illúziókat.
Valaha az újságírókról is sok szépet gondoltunk…
Manapság egyébként újságírónak lenni könnyű dolog. Bárki kinevezheti újságírónak önmagát!

Hozzászólás: Kiszínezni tilos

Szerző: KapitanyG

Szerző: Vera

Szerző: Bognár László