Hozzászólás: Urak és játékosok

Szerző: vera

vera — Wed, 25 Apr 2012 06:40:25 +0000

Hogy rövid időre? Lehet… Meglátjuk.
Sajnálom, hogy félreérthető voltam. A zéró tolerancián belül, mire gondoltál? Hogy rasszista vagyok? Csak nem!

Én nem virtuálisan sokkal egyszerűbben fogalmazom meg a véleményem a kigyúrt, kopasz avagy rasszista tanítványaimnak például. Nyilván hajlamosabbnak kellene mutatkoznom a futásra, de egyelőre nem megy.

Nos, a balhorog, az balhorog. Ez már megvolt, mit tegyünk. Talán legközelebb másképp lesz.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Tue, 24 Apr 2012 20:58:07 +0000

Ez így van. Az ember lehet kemény, mint a vídia a tárgyat illetően, de a másik személyt tisztelni kell.
Feljebb ott a szöveg. Dokumentum. Mindenki eldöntheti, hogy ki mit mondott.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Tue, 24 Apr 2012 20:45:50 +0000

Szerintem túl rövid távra érted a Wright-i evolúciót. Halad az, csak lassabban, egy 20-30 éves válság nem akasztja meg, csak virtuálisan. Mélyen hiszek benne, hogy igaza van, az emberi civilizáció egyre integráltabb, globálisabb, együttműködőbb és ezáltal élhetőbb és jobb lesz. A középkor eleje is sötét volt, de rabszolgák már nem voltak, mint a fényes Rómában…

Én bizonyos témákra zéró toleranciával lövök:
1. rasszizmus
2. zavaros 2 évtized
3. globális tőke világuralma
stb. és még ezer ilyen van.
Kb. úgy képzeld el, mint amikor valaki Hitler mellett elkezd érvelni. Én ilyenkor egyből ütök. Nem érdekel, hogy win-lose vagy fodítva, ütök!
Egy ilyen bal horogba szaladtál bele Te is. Félreérthető voltál, bocs. Korrekciód után viszont indulatom azonnal elillant.

Természetesen mindez csak virtuális! Amikor a való életben a kigyúrt kopasz baseball ütős megáll mellettem a telepjárójával az úton és rosszalóan rám néz, hogy “Öreg, szerinted ki volt szabálytalan?”, én is azt mondom: “Én bocs! Sőt! Az én kurva anyámat!” És akkor visszautalok a Titanicra: ha menekülni kell, akkor menekülni kell. Nem papolunk a szeretetről, meg a win-win játszmákról, hanem futunk

Szerző: vera

vera — Tue, 24 Apr 2012 05:07:39 +0000

Bocsánat. Még valami eszembe jutott. Wrightnak van egy fontos gondolata a végén. Azt mondja, az ember mindig egyetlen kérdést tesz fel magának ahhoz, hogy eldöntse, tagja-e az együttműködési csoportnak:
Tisztelnek-e itt engem?
Az együttműködés csak akkor teremthető meg, ha erre a kérdésre igen a válasz.

Szerző: vera

vera — Tue, 24 Apr 2012 04:52:47 +0000

Nos, Hogy Kósza mit ért globális tőkén, azt tőle kell megkérdezned.
Ami a beszélgetésünket illeti: szerintem nagyon nagy indulattal kezdtél bele a dologba. Nem gondolom indokolhatatlannak ezt az indulati töltést, de nem éreztem szerencsésnek, hogy rögtön felütésként dezorientált gondolkodásnak tituláltad a posztban leírtakat. Úgy tűnt, itt most egy olyan szituációba kerültem, ahol valaki megmondja nekem, hogyan kell gondolkodnom.
Nézd, ha egy beszélgetés során kiderül, hogy marhaságokat mondtam, akkor nincs bajom a helyzettel, felteszem kezem, és azt mondom, igazad van, jó, hogy szóltál. De ha még azelőtt kezd velem kiabálni valaki, hogy megkérdezné, pontosan mire is gondolok, az meglep, és nem is tartozik a kedvenc helyzeteim közé.
De azt hiszem, ha az ember egy kicsit beleképzeli magát a másik helyzetébe, és kérdéseket tesz fel mind magának, mind a beszélgetőtársának, többre jut.
Erre mondtam, hogy a Kószával való beszélgetésben te is megdolgoztál azért, hogy elmenjetek egymás mellett. Van ilyen is, nem kell mindenkinek egyetérteni a másikkal, csak ha nincs törekvés a Wright által emlegetett erkölcsi képzelőerő fejlesztésére, akkor a játék így ér véget, egy lose-lose helyzetben. Abban, amit most írtam nincs értékítélet. Maradjunk a matematika kényelmes, moralitástól mentes talaján ebben az esetben.
Ami a hasonlatodat illeti, valóban több van benne, és valóban elvicceltem, de örülök, hogy visszatértünk rá. Két oka volt a viccelődésemnek. Vagy három. Az első, és legfontosabb, hogy úgy éreztem, elmozdultunk abból a win-lose helyzetből, amibe az első kommented után majdnem belekerültünk, és ennek olyan módon tudtam örülni, hogy viccelődésbe fogtam. Nekem ez jólesett, mert ez a ‘komolytalanság’ közel áll a személyiségemhez.
A másik oka az volt, hogy siettem, én is dolgozom, közben egy beteg gyerekért is mennem kellett az iskolába.
De a harmadik, és talán legfontosabb oka az volt, hogy nem akartam feltétlenül belemenni abba, amiről most akkor mégiscsak mondok valamit.
Te Jézusról beszéltél, meg arról, hogy akkor a szeretet, és hogy ez egy krízishelyzetben (Titanic, válság stb.) mennyire használhatatlan. Ha emlékszel, Wright azt mondja, az ember erkölcsi evolúciójának eredménye, az egymás közötti együttműködésre való törekvés TALÁN megmenti a világunkat, talán életben tartja az emberi kultúrát. Talán. De ez egyáltalán nem biztos. A cél az volna, minél kiterjedtebb legyen az egymással együttműködő csoport. Optimális esetben a világ összes emberéről beszélünk, de ez gyaníthatóan illuzórikus elképzelés, ezt Wright is érzi.
Mi a helyzet, ha nem? Akkor az egy nagyon nagy baj, mert az együttműködési csoportból kizárt emberek elleni indulatnak nemigen van gátja. Minél nagyobb ez a csoport, annál kevésbé. Erre szerintem kiváló példa a terrorizmus.
Szóval visszatérve a Titanicos hasonlatodra, Vera nem áll ott prédikálva a világbékéről, hanem szól a haverjainak, akik szintén mérgesek, mert a hajótársaság átverte őket, csónakba szállnak, és otthagyják a jó urakat és hölgyeket. Jó esetben. Rosszabb esetben már az ütközés után elvágják a torkukat. Szóval eltaposásról nincs szó, pontosabban itt nem ők lesznek, akiket eltaposnak.
Most nagyon sarkítottan fogalmaztam, de remélem, érted mire gondolok.
Hogy a focis hasonlatomra visszatérjek, nagy a veszélye annak, hogy ha a két játszmázó klubcsapat nem tér észhez, jó esetben úgy rúgják ki őket a pályáról, hogy csak néznek. Rosszabbik esetben, és efelé tartunk azt hiszem, a pályán vér is fog folyni.
Szerintem Wrightnak igaza van, az egyetlen még meglévő esélyünk az együttműködés, de van másik forgatókönyv is.
Kálmán, engem egy ilyen blogos beszélgetésben kizárólag a win-win szituáció megteremtése érdekel. Nem törekszem a nyereség optimalizálására, és menekülök el az érdemi párbeszéd elől, legfeljebb ott és akkor nincs időm vagy kedvem kifejteni mindent. De azt megígérhetem, hogy ha kérdezel, a jövőben is mindig szívesen elmondom, amit gondolok.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Mon, 23 Apr 2012 22:15:51 +0000

Tovább gondolkodtam ezen: “Ez esetben te is veszítettél. Milyen kár. De megdolgoztál érte”.

Engem komolyan érdekelne, hogy Kósza mit ért “globális tőkén”. Nem tehetek róla, hogy éppen ő kezdett el személyeskedni (“kisebb mellény”). Ezzel kútba dőlt a normális dialógus, menthetetlenül lose-lose lett a szituáció, mert ez intellektuálisan egy gyenge válasz (=kötözködés).

De Te is elviccelted a Titanic hasonlatot! Ezzel redukáltad a potenciális nyereséget, mert ennél több volt a hasonlatomban. Én ezt kimenekülésnek érzem a helyzetből, mert nem alakult ki érdemi dialógus itt sem.
Lehet persze, hogy én nem fogalmaztam világosan. Dolgozom napközben, nem mindig van elég időm részletesen írni.
Mondanivalóm szabatosan az, hogy válságban / pánikban / azaz a Titanic-on menekülés közben beszélhetsz te a szeretetről, meg együttműködésről. Fel fognak lökni a menekülő emberek. Egymást taposva ugrálnak be a mentőcsónakba.
Most a társadalmunk ebben a fázisban van. Kell egy (vagy több) gazdasági (vagy másmilyen) sokk, hogy észrevegye, hogy teljesen rossz az irány (nincs elég mentőcsónak), ki kell találni valami mást.

És itt jön be ismét Kósza a “globális kapitalista tőke irányító szerepével”. Ha majd észreveszi ő is és mások is, hogy árnyakat kergetnek, hogy nem ez a baj, akkor lehet, hogy kiállhatsz Jézus módjára a szeretetről és együttműködésről beszélni és nem fognak eltaposni.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Mon, 23 Apr 2012 21:03:03 +0000

Preventív akció volt. Kósza rendszeres vendég és bejegyzést is írt. Szeretném, ha megfelelő stílusban kommunikálna velem (is). Ezért nem hagytam annyiban, visszakérdeztem ill. a provokációjának nem ültem fel, nevén neveztem a köztünk lévő viszonyt (iszapbirkózás), valamint végig próbáltam a tárgynál maradni, ezért tettem még egy gesztust is: válaszoltam a kérdésére.
Ezt, ha játékelméleti logikával fogalmazom meg, hosszú távú befektetésnek tartom, ami nyereséggel kecsegtet.
Egyébként, ha lejjebb megy, akkor felesleges kör volt. Annyit tudok tenni, hogy elkerülöm, ezzel minimalizálom a rá fordított energiát, játékelméleti terminológiát használva, minimalizálom a veszteségemet.

Szerző: vera

vera — Mon, 23 Apr 2012 19:47:55 +0000

Ez esetben te is veszítettél. Milyen kár. De megdolgoztál érte.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Mon, 23 Apr 2012 18:56:58 +0000

Lose-lose, mint említettem a netes iszapbirkózás olyan, mint a szélsőjobbos utcai randalírozás: sérülések, rombolás, fájdalom, ahol győztest nem hirdetnek.

“Nem haragszom, miért is tenném” -kezdi Kósza.
Mintha a Békemenet hagymázas szövegét hallanám…
Majd keményen beszól.

Gondolja meg, miket ír.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Mon, 23 Apr 2012 18:56:25 +0000

Lose-lose, mint említettem a netes iszapbirkózás olyan, mint a szélsőjobbos utcai randalírozás: sérülések, rombolás, fájdalom, ahol győztest nem hirdetnek.

“Nem haragszom, miért is tenném” -kezdi Kósza.
Mintha a Békemenet hagymázas szövegét hallanám…
Majd keményen beszól.

Gondolja meg, miket ír.