Hozzászólás: A Kollonich terv

Szerző: Kálmán

Kálmán — Sat, 16 Feb 2013 05:32:32 +0000

Példa a szorongásra…
Most sírjak vagy nevessek?
Sírok.

http://kepviselofunky.blog.hu/2013/02/15/look_at_this_fucking_moron
http://www.erpatak.hu/index.php?l=4&k=73&h=2

Szerző: Zselicky Zoltán

Zselicky Zoltán — Fri, 25 Jan 2013 17:00:49 +0000

A “műre a koronát az új választási törvény teszi fel, mely lehetetlenné teszi a kormány demokratikus úton történő leváltását.” Ezt nem teljesen értem. (A) Módosult a 21. cikk az Alaptörvényben? (B) Vagy csak arról az aggodalomról van szó, hogy a külhoni állampolgároknak megadott szavazati jog a jelenlegi formációnak látszik kedvezni?

Szerző: Kálmán

Kálmán — Fri, 25 Jan 2013 07:24:09 +0000

Csepeli György kitűnő elemzése demonstrálja, hogy két év országlás után tökéletesen ismerjük a Kedves Vezető rendszerének jellegzetességeit és működési mechanizmusainak titkait.
Annyit tennék hozzá, amelyről a Hangulatjelentés c. bejegyzésemben írtam és amelyről Varga Kristóf pszichológus, politológus is írt a karácsonyi Narancsban, hogy egy ilyen tekintélyelvű rendszer kialalkulásához kedvező feltételeket teremtett a 2000-től negatívvá váló szociális hangulat, amely – sok egyéb tünet mellett elsősorban – az egyén egzisztenciális szorongásában nyilvánul meg, és amely végső soron a gazdasági válsághoz is vezetett.
http://vilagma.hu/kaosz-es/hangulatjelentes/
http://magyarnarancs.hu/publicisztika/hogy-lesz-vege-bekemenet-szorongas-valasztas-82954

A jövőről annyit, hogy az ilyen rendszerek előbb-utóbb felfalják önmagukat és hatalmas gazdasági, társadalmi megrázkódtatás okozása mellett összeomlanak.
Rajta vagyunk egy buszon, amelyet a Kedves Vezető vezet és amely gyorsulva száguld lefelé egy szerpentinen. Az egyik kanyart majd már nem tudja bevenni…
A feladatunk – mint mindig a történelemben – túlélni ezt is.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Fri, 25 Jan 2013 06:56:09 +0000

Ez egy igazi Csepeli poszt. Ott a hosszú trend, a történelmi beágyazottságban az „átkok”, a realitásérzékkel permanensen hadilábon álló fő-, és alszereplők, a makacs hasznavehetetlenségek, az alkalmatlan rutinok, a félreítélkezések, a makacsabbnál is makacsabb nulla tanulási hajlandóság és az eredmény; a kudarc. Amiből majd kielégítendő a lélek igényeit – hogy folytatni lehessen a szép tervet – sikert fabrikálnak a fő- és alszereplők! Nincs akkora bukta, amit ne tudnának ünnepelni! Sírva vigadva! Úgy magyaroschan!
Az autonómia szó elő sem fordul a szövegben, nyilván mert ma nem társadalomformáló erő, nem jövőt szervező álom. A központban az a kevés, ami volt az is oda. A perem legatyásodva nem autonóm akar lenni, hanem dotált alávetett. De ha az így marad, akkor a Kollonich terv tart, amíg magyar van a Földön. Ez pedig nem más, mint a Herder projekt 2.0. Megcsinálva!