Hozzászólás: A spirituális ellenállás szükségességéről

Szerző: Mária

Mária — Sun, 04 May 2014 10:25:35 +0000

Maguk évek óta tudják, hogy az életem pokollá teszik, hogy megölnek mindennap, és semmit nem tesznek, maguk gyilkosok, most is ölnek és holnap is, az anyám gyilkos, szerencsétlen, én öngyilkos leszek, a gyerekemmel ezt maguk tették, hogy az anyja meg fogja ölni magát. Egyszer kértem életembe segítséget és megölnek már hat éve, és most vége, és tönkretették a gyerekem, énvlem megölték a gyerekem, ha megölöm magam a gyerekemnek vége, maguk gyilkosok, maguk aljas indítékból őlnek már hat éve, maguk gyilkosok, életem legrossazbb döntése volt hgoy egy embertől ebben a gíyilkos társadalom segítséget kértem, mret nem csak az apám ölték meg hanem velem együtt a gyerekem is meg akarják ölni, ha én meghalok mert megölöm magam a gyrekem fog meghalni általam. maguk aljas gyilksoosk takrodjanak az emberkísérletükkel együtt. mindehol elmondom ahol tudom hogy meguk öltek meg engem.

Szerző: Mária, a kísérleti nyúl

Mária, a kísérleti nyúl — Tue, 25 Mar 2014 07:31:32 +0000

Csepeli úr pedig el fog élvezni a gyönyörtől, hogy tétele mi szerint egy ember, ha sarokba szorítják, akkor önmaga ellen fordítja az agresszióját bebizonyosodik, és a rajtam végzett kísérlet úgy ér véget, hogy a fejem szétmegy a belsőudvar betonján. És még az a nagy élvezet is van ebben, hogy egy olyan ember feje megy szét, akinek egyébként abban gondolatok is voltak, még régen, ami megjegyzem elég ritka. De már nincsenek, mert a szakemberek kiirtották. Így még láthatóbbá válik az, hogy a gondolkodó ember nem agresszív, a nem gondolkodó pedig igen, és jobb híján magát nyírja ki. A gondolkodó ember pedig ebből hasznot húz, és kurva vastag könyvet ír belőle, az emberszeretettől elborult aggyal.

Szerző: Mária

Mária — Wed, 12 Feb 2014 07:24:40 +0000

Az ember spirituálisan addig sem jutott el, hogy a problémái megoldását ne a másik ember megsemmisítésében lássa, vagy szimbolikusan, vagy ha eljön az ideje konkrétan. A hullagödrök nem mentek ki a divatból Auschwitz óta sem, és ahogy elnézem a dolgokat nem is fognak.
A szimbolikus megsemmisítésre naponta láthatunk példát a legmagasabb szinteken is, mert itt egy egzisztencia sem született még úgy, hogy ne embereken taposva magasodjon a másik fölé, és a polgár is szorgalmasan gyakorolja kicsiben a munkahelyén, és a családjában, nem csak azért mert tanulékony, hanem mert szüksége van rá.
És itt egy hír.

http://index.hu/kulfold/2014/02/11/ezzel_magyarazzak_a_kiszsiraf_kivegzeset/

A vicces az, hogy a zsiráfot védők is a halállal fenyegették meg az állatkerti alkalmazottakat, mert egy zsiráf azért legalább tíz embert ér, annyit legalább ki kéne nyírni érte, hogy a spirituális egyensúly helyreálljon. Hát szerintem meg egy élet pont annyit ér, mint a másik.
Ez a hír borzalmas. Odavitte a polgár a gyermekét zsiráfhalált látni. És a szakember azzal indokolja, hogy itt azt tanulja a gyermek, hogy hogy történik ez a természetben, ahol az oroszlán levadássza a zsiráfot. Hát nem azt tanulja. Azt tanulja meg, hogy nem tud majd különbséget tenni a vadászat és a kivégzés között. Ezenkívül azt, hogy a felesleget el lehet pusztítani, legyen az gyermek korú akár.
Thomas Mann a Doktor Faustusban írja valahol, hogy ahol tisztasági és higiéniai szempontok kerülnek előtérbe ott ideológiára kell gyanakodni. Megkérdezem én, ennek a nyomorult zsiráfgyereknek az apropóján, milyen ideológia az, ahol a felesleg kivégzése látványosság?
Az antiszemitizmus valójában az igazság pillanata, mert ott teljes valójában mutatkozik meg az az ideológia, ami úgy tűnik soha nem fog kimenni a divatból. Mert egy zsiráf kapcsán sem jut az egyébként jámbor polgár eszébe, hogy nem kéne a gyerekét kivégzésre vinni, mert még megszokja.
Azért a gyermeknek talán eszébe jut, bízzunk benne, mert azért azok még nem egészen hülyék, hogy mi van akkor, ha ő lesz felesleg, de lehet ezt nem kérdezi meg, ha egyszer apu meg anyu úgy örül ennek, minek rontaná el az örömét.

Szerző: Csepeli György

Csepeli György — Sat, 08 Feb 2014 22:28:09 +0000

II.János Pál nyakatekert érvelése nem segíti a megértést. Horthynak semmi köze sem volt Jézus Krisztushoz, miként a mostaniaknak sincs. A politikai antiszemitizmus a társdalom AIDS-e.

Szerző: Mária

Mária — Sat, 25 Jan 2014 15:27:39 +0000

Kedves Bouble, a hatalomban lévőkre én sok jelzőt találnék igaznak, de ha van olyan, amit biztosan nem, az a buta. A kis buták elrontották, talán meg is kéne nekik bocsátani?
Minden információ a birtokukban van, minden manipulációs eszköz a kezükben van, rengeteg pénzük van, és olyan erők bábjai, akik nem látszanak. Így nem tudhatjuk ennek az egésznek mi a célja. Mert bábok ezek, és a demokrácia színjáték, aminek a rendezője nem látható. Így nincs mivel küzdeni. Talán ez az apátia oka, hogy az ember ha a politikában körülnéz, hiteltelen macskajancsikat lát, akik időközönként váltják egymást. Ismeretlen erők működnek, akiknek sem a céljaik, sem a személyük nem látható, a pénzhatalom, ami a politikai hatalmat működteti.
Én a cikkben használt többesszámmal sem értek egyet. Mi az hogy mi? Kivel vagyok én Mi? A mónikasót és a többi marhaságot néző tömegekkel, akik bulvárszeméten élnek? Az értelmiséggel, aki Minek nevez minket, engem és magát, és egyébként semmi közöm hozzá, mint ahogy nekik sem egymáshoz? Na az én apátiámnak még ez is az oka, hogy nincs olyan, hogy Mi, mindaz mellett, hogy nincs kire szavazni.
Ha muszájból a másik oldalon lévő lejáratott macskajancsikra fogok szavazni, arra nem leszek büszke, mert statiszta leszek egy színjátékban, ahol éppen szükség van a tömegre, arra az egy napra, és egy hatásvadász jelenet erejéig.

Szerző: Vera

Vera — Thu, 23 Jan 2014 15:37:03 +0000

Szerintem az jó, ha az ember morálisan felelősséget vállal ott, ahol tud. Ennél több nemigen várható el senkitől.

Szerző: Bouble

Bouble — Thu, 23 Jan 2014 13:03:47 +0000

Magam nevében tudok nyilatkozni, mert nem tudom mi okozza “az ország politikai apátiáját”. Mindenfélével vádolnak minket, “az országot”, de vagy nagyon más vagyok, vagy a nagy megmondók mégsem tudják jól. Közömbösség: hogyan dönthetnék érdemben egy olyan dologról,amiről csak halvány elképzelésem van? Csak figyelek, várok egy helyzetet, embert, akire igent mondhatnék, és természetesen van az a helyzet, amikor akár az utcára is kimennék nemet mondani. Csakhogy ez itt most nem az igenek ideje, a nemet pedig lassabban osztogatom, mint pl a cikk írója.
Úgyhogy nem, nem vagyok érdektelen, inkább talán buta, tanulatlan, mert nem tudom megmondani, melyik az az út, amin keresztül a mi kis országunk egyben, közösségként kimászhat a gödörből. Ha pedig morális felelősség: felvállalom, ahol tudom. Nem másokra mutogatok, hogy ők a hibásak (talán ők is csak buták voltak, és ezt túl későn vették észre), inkább csak a saját házam táján sepregetek, nekem is van mit. Mint mindnyájunknak.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Thu, 23 Jan 2014 08:23:13 +0000

Akkor egy veszélyre figyelmeztetés. Aki ezen az úton elindul, az a T Képviselőjétől – feltéve hogy túljut a titkárnőjén és kellően kitartó – feladatokat fog kapni. Konkrétan annak a gondnak a megoldását, amivel odafáradt. Munkáját megköszönik, és ha valamiért hasznosnak/veszélyesnek ítélik őt magát kinevezik, javaslata pedig bekerül abba a fiókba, aminek az asztalát lesz hívatva őrizni. És boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ha a páciens nem bír magával és okvetetlenkedik percek alatt Bivalybasznádon találja magát, mint a közmunkásokat felügyelő közmunkás és soha – pártfüggetlenül – soha senki többé nem veszi fel a telefonját.
Én szóltam!

Szerző: indianer

indianer — Thu, 23 Jan 2014 07:04:40 +0000

A nem jelentős személyek lehetőségei:
– nem kicsinylik le azokat a veszélyeket, amelyekre sokan és régen figyelmeztettek már nem kevesen,
– képviselőiket felkeresik és csesztetik,
– a legkevésbé ellenszenves párt/egyesület tevékenységét próbálják oly módon befolyásolni, hogy ott képviselik véleményüket, vagy
– a maguk szája íze szeretni alakítanak pártot/egyesületet és működtetik a maguk elképzelései szerint (rohadt nagy meló).
– ha egyik sem, akkor marad a “konyhakész” termék, be a mikróba és utánunk az özönvíz.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Thu, 23 Jan 2014 06:30:19 +0000

A felelősség azoknál a jelentős személyeknél van, akik intézményeket tudnak mozgatni és alakítani. A jelentőséggel nem bíró emberek a maguk jelentőségnélküliségükhöz mérten nyomást gyakorolhatnak, ami nem bír nagy jelentőséggel, mert nincsenek forgalomban. De ennyit tehetnek. (A jelentős itt a közvéleményben való előfordulást jelöli.)