Hozzászólás: Kifakult szelek

Szerző: Kamilla

Kamilla — Wed, 29 Feb 2012 06:59:43 +0000

“Amikor egy dzseládapávián horda élére új vezérhím érkezik, elég valószínű, hogy megöli az elődje kölykeit. A vezetőcsere azonban azokat az utódokat is érinti, akik még meg sem születtek: a nőstények pár héten belül minden, meg nem született embriót elvetélnek – írja a NewScientist.

A róla Bruce-effektusnak elnevezett állati abortuszt először Hilda Bruce brit zoológus figyelte meg egereken” -idáig olvastam a cikket, de állati helyett állami-t olvastam. Akkor gondoltam mégis ideillik ez a link.:)
http://index.hu/tudomany/2012/02/28/a_dzseladapavianok_abortaljak_az_utodaikat_uj_vezerhim_erkezesekor/

Szerző: vera

vera — Tue, 28 Feb 2012 13:22:14 +0000

Én a multikolorra esküszöm a magam részéről, de hát ez magánügy. Kálmán Geddes idézetére pedig részemről jár egy nagy vigyor, meg egy bólogatás.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Tue, 28 Feb 2012 11:29:23 +0000

“Think global, act local”
(Patrick Geddes)

Szerző: Kálmán

Kálmán — Tue, 28 Feb 2012 11:26:04 +0000

A kékben hiszek sárga csillagokkal.

Szerző: Bognár László

Bognár László — Tue, 28 Feb 2012 07:19:26 +0000

Azért mintha volnának – igaz, fakó – színek is. Minden ígéret piros, az ellenzék arca fehér, a haza sosemvolt-zöld, a túlméretezett nemzeti öntudat halvány barna.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Tue, 28 Feb 2012 06:42:50 +0000

A két kor között azért van különbség. Akkor voltak egymással versengő narratívák. A színeknek ezért volt jelentőségük, a színeknek volt szerepük. Ma nincs, illetve egy soványka van, amiben – félő – a hirdetői hisznek a legkevésbé. Ezért a szürke árnyalatai lökdösik egymást a húsosfazéknál. A többiek meg mennek, mennek, mennek a szürke semmibe.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Tue, 28 Feb 2012 00:05:24 +0000

Több az azonosság mint a különbség a Fényes szelek nemzedéke és a NER nemzedék között. Mindkettőt első generációs értelmiségiek alkotják, nem könyvvel a hónuk alatt, hanem bárddal a kezükben.

Az ideológia, hogy mit miért és mi ellen, szinte mindegy. A könyv könyv, a bárd bárd marad.

Ugyanez máshogy:
Két csiga beszélget az autópálya mellett.
– Átmegyünk?
– Á, oda születni kell!