Hozzászólás: Szám(ki)vetés

Szerző: vera

vera — Mon, 16 Jan 2012 18:02:20 +0000

Dehogy mondom. Tulajdonképpen igazad van.
Mérni nehéz, de nem lehetetlen. Viszont nem csak egy teszt eredménye a mérvadó, az is biztos.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Mon, 16 Jan 2012 16:33:24 +0000

Hát azért az nyilvánvaló, hogy a matektanártól nem tanul a gyerek angolul. Azt, hogy mit tud a gyerek év elején az egy dolgozattal kideríthető, hogy mit tud év végén az egy másikkal. + egy beszélgetés. A kettő közötti különbség az eredmény. Ha ezt nem lehet, akkor minek a dolgozat, a feleltetés? A motivációt kideríteni se tartom egy lehetetlen feladatnak. Még teszt se kell hozzá. Ha az órán csillogó szemmel igyekszik jó, ha rémülten, akkor rossz. Ha most azt mondod, hogy ki tudja mitől csillog az a szem, felakasztom magam.

Szerző: vera

vera — Mon, 16 Jan 2012 15:28:14 +0000

Na most hogyan kell szerinted mérni a diák tudását? Mert már itt kezdődnek a gondok. Van kompetenciamérés, hála istennek most már minden diák eredményéhez hozzáférhet iskola és szülő egy évvel a teszt után. De mi számít eredménynek? Esetemben egy nyelvvizsga vagy az, hogy másnap is jön iskolába, vagy hogy mondjuk az elvonókúra után ismét jár órákra.
Miattam kallódik el vagy a családja miatt? Tőlem tanult meg olvasni vagy a matektanártól?
Ha elkeseredik az iskolától távol töltött napokon az kinek az érdeme? A miénk vagy a szülei által belé nevelt lelkiismereté?
Én mint szülő honnan tudom, hogy jól tanít-e a gyerekem tanára? Onnan, hogy szépen írja meg a dolgozatot vagy onnan, hogy szeret-e iskolába járni? És ez egy tízes skálán akkor mennyi?

Szerző: Luczifer

Luczifer — Mon, 16 Jan 2012 15:15:18 +0000

A gyerek tudása talán mérhető, és ha ez rendben + elkeseredik, ha nem mehet az iskolába, akkor a motiváció, kötődés is rendben. Ez lehet a minőség, ami le is lett ellenőrizve.

Szerző: vera

vera — Mon, 16 Jan 2012 13:32:20 +0000

A tréning jó ötlet. Sokkal jobb, mint egy értékelő bizottság. Most már csak az a kérdés, mi van akkor, ha valaki alkalmatlan a tanításra, és tréning ide, segítő szándék oda, nincs más lehetősége/kényszerpályája, marad tanárnak.
A tréningekkel még az is egyébként a helyzet, hogy ott sincs megoldva a minőségbiztosítás, vagyis gyakran drága pénzen lehet a semmit megvásárolni.
Összességében rendkívül szimpatikus ötlet a segítség oldaláról közelíteni, mégsem lehet teljes mértékben lemondani a minőség ellenőrzéséről. Ezt a szülői énem is mondatja velem.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Mon, 16 Jan 2012 08:02:56 +0000

Pontosan emlékszem azokra a remekbe szabott amerikai beszámolókra. Ott az volt a bünti, hogy a rossz gyerek másnap nem mehetett iskolába. Ez csak akkor működik, ha jól csinálja a tanár. Ha boldogok, hogy otthon maradhatnak akkor hiányos a teljesítmény. Ez, mint visszajelzés meglehetősen pontos, de az építkezéshez viszont kevés, ott kell a támogató segítség, amit szívesebben látnék valamilyen coach formában, semmint egy klasszikus Hivatal teljesítményeként. Mert akkor nem csak a kölykök, de a pedagógus is azt fogja várni, hogy otthon maradhasson.