A Szimpla mint romkocsma filozófiája: „A Szimpla abból a célból üzemel, hogy kiderüljön, lehet-e piaci alapon rétegkultúrát finanszírozni, kilátástalannak tűnő építkezéseket túlélni, kiegyensúlyozottan működő konyhát vinni, kertmoziban saját forgalmazású filmeket vetíteni, animációs filmfesztiválokat szervezni, meg ilyesmik. A válasz egyelőre: IGEN. (2002)”

Ó, Istenem, nagy az én vétkem! Tévedtem, újra. Pontosabban eltévedtem, mert a Kazinczy utcába nap mint nap befordulhattam, betévedhettem volna. Nem szándékos, de gondatlanságból elkövetett élménymulasztást követtem el azzal, hogy a tíz éve megnyílt Szimplába csak néhány hete tettem be először a lábam, s ekkor sem saját indíttatásból, hanem egy lánybúcsúztató kedvcsináló képeinek barátnőmre tett inspiráló hatására.

Ha bezárják a Vidámparkot, a Szimplába jövök elvarázsolt kastély-élményért. Bár több ez a hely mint egy elvarázsolt „kastély”. Az utcafront alapján bontásra vagy teljes felújításra ítélt ház képe fogad, a vedlett homlokzat, majd a bejárat függönye riasztó, de merj! belépni. A feszültség a térben haladva fokozódik. Mi lehet a fal mögött?, s mi a függöny mögött? na és az emeleten? és abban a félreeső helyiségben?…, kitűnően működő dramaturgia. Mint megannyi élet montázsa, az is darabokra tépve vesz körbe a Szimpla térben sok tárgy, bútordarab. Az egyik montázsdarabkán egy lámparojtot, a másikon egy rozzant fotelt látsz, más a gangos virágot hagyta itt, megint mások a falakra mázoltak feliratot. Láss csodát, az ósdi, vacak, kiszuperált tárgyak „múzeumában” mégsem poros minden, pont, hogy élő. Rácsodálkozol, körbejársz, felmész az emeletre, bekukkantasz a sötét helyiségekbe. Feng Shui, provence-i stíl sehol, húzd el a függönyt, s mögötte a saját életed elfeledett mozaikjait is megláthatod. Kiszuperált tárgyak és életek? újabb esélyei…

Rendeznek itt koncertet, filmvetítést , vasárnap még termelői piacot  is…. A kocsma- és a piactéren is láttam kutyát! Jó irány! Füst ki, kutyák be!

A hétvégi, vasárnapi termelői piacról nem jöttem el vásárfia nélkül. A levendulás krémparfümöt egy márianosztrai farmostól vettem, a rókagombás, fél évig érlelt sajtot, a debreceni Nárcisz-birtokról való sajtárustól szereztem be. A sajtárus  már hét közepén „feljön” Debrecenből, szerdán Szentendrén, majd a Kossuth téri (az V. kerületi) termelői piacon, éttermekben, végül vasárnap a Szimpla-piacon köt ki sajtkülönlegességeivel. 

Ajánlom mégis, hogy először sötétedés után menj Szimplázni, ha oly botor vagy, mint én,  s máig elkerülted e helyet. Sötétben kalandosabb a félhomály, a gyér világítású szobák, a feketéllő lépcsőház bejárása. Sajnos, Johnny Depp-fazonú romvámpírral nem találkoztam, pedig olyan szívesen megrémültem volna tőle a romlépcsőházban!

El sem hiszem, hogy a mi avítt, gúzsba kötő országunkban,  ilyen kreatív, sokszínű hely még lélegzethez jut…

Négy bölcsész, üzleti múlt nélküli pasié volt az ötlet és a megvalósítás terhe. Négy és fél millióból nyílt a kis Szimpla 2001 októberében, menet közben hatóságokkal kissé nehezebben, maffiózókkal valamivel könnyebben boldogultak. 2005-ben 95 milliós bevétel…  

2007-ben, a Szimplák egyik kitalálója, Kiss Attila Szimpla Kávézót nyitott Berlinben, s családjával odaköltözött.

Máig működik ez is, az is…

Kelet-európai lomokon és romokon kultúra, vendéglátás,  piac, vállalkozás sarjadt, s működik jó ideje – “Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” – írta Szerb Antal. 

A szavam itt el is áll.