Hozzászólás: Uram, Teremtőm

Szerző: Kálmán

Kálmán — Thu, 28 Jun 2012 00:09:09 +0000

Talán annyi köze van a mondandómnak a filmhez, hogy pl. az 1960-as évek úgy kb. 68-ig kimagaslóan jó hangulatúak voltak. Ekkor zajlott nálunk a Kádári konszolidáció, zenében ekkor volt pl. a Beatles, filmben pl. a francia újhullám, és persze a gazdaságban is erőteljes konjunktúra volt. Maradandó, erős évek voltak. A mai napig hatnak az akkori művek.

Szerző: vera

vera — Wed, 27 Jun 2012 05:01:14 +0000

Szerintem az, hogy egy sláger népszerű lesz-e, nagyon sok mindenen múlik, ahogy látszik is, vannak korszakok, amikor a táncolhatóság dönt, máskor meg mondjuk például a szöveg. (És persze ott a marketing stb.)
Ha jól értem, a kutatók szerint minél kreatívabb a szerző, annál kevésbé kiszámítható, mennyire lesz népszerű a dal. De akkor ez most hogyan vonatkozik a fent említett filmre?
Hogy a kollektív negatív hangulat mire sarkallja az embereket, szerintem nagyon nehezen általánosítható. Van, hogy a korlátok inspirálják az alkotókat. Én úgy gondolom, a valami ellen való lázadás, tiltakozás például lehet ilyen.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Tue, 26 Jun 2012 12:05:50 +0000

Fontos, hogy én mindig tömegről beszélek, mert a kollektív hangulat a kritikus tömeg hangulata.

“tudományosan bizonyítható, hogy 1980 körül volt a popzene legkreatívabb időszaka – vagyis ekkoriban volt a legnehezebb előrejelezni, hogy miből lesz sláger, olyan nagy volt a változatosság.”
http://www.quart.hu/quart/archiv/cikk.html?id=6942
http://scoreahit.com/

1980-ban indult a 2000-ig tartó eddigi legutolsó erőteljes pozitív szakasz:
http://3.bp.blogspot.com/_vsQ_G2OOspQ/SncqUGuVqFI/AAAAAAAAA5M/OX4_KoAMHmE/s1600-h/SPX-SP-500-Index-Historical-Chart-1928-2009.png

Szerző: vera

vera — Tue, 26 Jun 2012 09:27:05 +0000

A film fogadtatására a konszenzus valóban nem igaz. De ez nem baj. Legalábbis szerintem.
Hogy az innováció hangulat kérdése lenne? Azt én nem tudom.

Szerző: vera

vera — Tue, 26 Jun 2012 09:23:41 +0000

Ebben az ugyanazt eladni dologban nem értek veled egyet, de jó, tényleg nem kell ugyanazt gondolnunk egy filmről.
És hogy melyik kritikus hova emeli a filmet vagy hova nem, hát az kevésbé foglalkoztat. Egyszerűen csak arra utaltam, hogy az említett fickó írásával én személy szerint egyetértek. Ha mindenki más is azt mondja, ez egy rakás szar, akkor is. 😉

Szerző: Kálmán

Kálmán — Tue, 26 Jun 2012 07:36:45 +0000

A nyolcadik utas:a Halál vagy a Szárnyas fejvadász jobban tetszett – ennyiben csatlakozom Lászlóhoz.
Arra hoztam egy példát a filmhez csak annyiban kapcsolódva, hogy a filmre ez a konszenzus nem igaz, amikor a siker egyértelmű, átütő, megkérdőjelezhetetlen, evidens.
Meg arról írtam, hogy a negatív hangulatú periódusokban általában kevesebb az innováció.

Szerző: Bognár László

Bognár László — Tue, 26 Jun 2012 07:10:30 +0000

Azt írod: “Scott szándéka szerint sok mindent szeretett volna beletenni a filmbe. Erről sok interjúban beszélt..”

Hát, igen. Olyan rendezőt még nem nagyon találtak ki, aki a filmbemutató előtt a sajtóval történő találkozásokkor azt mondaná:
– Hölgyeim és Uraim, végtelenül sajnálom, de ennyire fos filmet, mint amilyet rendeztem, nem látott még a világ…
A film producere, forgalmazója általában dollármilliókat költ a filmet körülvevő stáb történeteinek (kitalálására) és megszellőztetésére. Ilyenkor vidám, érdekes pillanatok jönnek elő, amikor is a főhős véletlenül beleesett a tábori latrinába és ekkor a főhősnőt játszó szereplőnő beleszeretett. Az ilyen történetek bejárják a sajtót, s a szívünk szakad meg.
Persze az értelmiségi közönség is megkapja a magáét. A filozófia magasságába emeli valamely közkedvelt kritikus a darab darabjait, a filmnek megelőlegeznek néhány Oscart… A filmforgalmazás alaptétele szerint “A sikert korábbi sikerre kell építeni.” Így lesz a Rambóból Rambo 2, majd akár Rambo 10 is.
De a témánál maradva: a Nyolcadik utas történetét mégegyszer eladni Prometheus néven: ehhez már merészség is kell!

Szerző: vera

vera — Tue, 26 Jun 2012 06:44:14 +0000

Ezek szerint neked sem tetszett a film?

Szerző: Kálmán

Kálmán — Tue, 26 Jun 2012 00:10:52 +0000

Milyen általában a populáris művészet válságban?
Kevésbé újító, inkább a múltból építkező.

Példának vegyük korunk egyik hazai gigaslágerét. Gigaságernek nevezem az olyan számot, amelyre igaz, hogy konszenzus van abban, hogy nagyon jó. Ilyen szám a Quimby Ajjajjaj c. száma. Az első négy nem koncert verziót összesen 4.459.736-an töltötték le a YouTube-on.
http://www.youtube.com/watch?v=d8m8sQ6U57E
http://www.youtube.com/watch?v=Ocre1RhAQQ8
http://www.youtube.com/watch?v=aQlFN6suTp8
http://www.youtube.com/watch?v=BtP9Ugc5Eu8

Mit lehet erről a számról elmondani egy mondatban? Érdemes beleolvasni a kommentekbe. Amellett, hogy ezért a számért mindenki megőrül, meg is fogalmazzák, hogy mi jut róla az eszükben. Kedvenc kommentem:

“olyan ez a szám, mint ha Zorán írta volna…betépve”

És valóban ez a szám kevésbé újító, inkább a múltból építkező. Korunk slágere ilyen. Ilyen a VILÁG MA.

(ez jutott eszembe a filmkritikáról, mintegy becsatlakozva Bognár Lászlóhoz)

Szerző: vera

vera — Mon, 25 Jun 2012 11:32:19 +0000

Hja, kedvelem a látványt, de nem hiszem, hogy ez attól van. Az Avatár szintén látványos, de ott nem éreztem mögötte semmit. Vagy keveset inkább.
Scott szándéka szerint sok mindent szeretett volna beletenni a filmbe. (Erről sok interjúban beszélt, ahogy most utánanéztem, de egyelőre nem találok magyarra fordítva semmit. Még keresgélek.) Persze, ha ezt a néző nem tudja dekódolni, akkor valóban az alkotóban is van hiba. Ez a sok látványelem átka, aláírom.
Ezen mindenesetre még morfondírozom, hogyan lehetséges, hogy ennek a filmnek két, egymástól ilyen nagy mértékben eltérő olvasata lehetséges.