Hozzászólás: A nyomor országa

Szerző: Mária

Mária — Wed, 29 May 2013 10:46:40 +0000

Az én anyám megölte az apám. Most kísérleteznek rajtam. A sarokba szorítás professzionális, az alkalmazkodás lehetetlen, majd megoldom ahogy kell, és ahogy az okosoktól tanultam. Nem is tehetek mást. Akik nézik, meg majd nem tudom mit, de tanulnak belőle, biztos egzisztenciát építenek, az én nyomoromon.

Szerző: Mária

Mária — Tue, 09 Apr 2013 09:56:57 +0000

Nagyon tetszett az írás, főleg az a gondolat, hogy az alkalmazkodás lehetetlenné tétele miatt, az ember önmaga ellen fordul.
És hogy nem hagynak életet a szegénynek.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Sun, 06 May 2012 22:06:54 +0000

A témához kapcsolódó kiváló elemzés:
Krémer Ferenc: Beletörődés és lázadás között

http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=135307:beletoerdes-es-lazadas-koezoett&catid=82:cskremerferenc&Itemid=120

Szerző: vera

vera — Fri, 04 May 2012 20:33:32 +0000

Érdekes, hogy pont most hallottam egy érdekes fickót elég hasonló témában. Rory Sutherland arról beszél többek között, hogy a realitás nem túl jó útmutató az emberi boldogsághoz. Azt mondja, a körülményeink kevésbé lényegesek a boldogságunk szempontjából, mint az, hogy kontroll alatt érezzük-e az életünket. (Azt is mondja, az emberek szívesebben adóznak, ha van beleszólásuk az adóforintjaik elköltésébe.)
Igaz, azt is mondja, ha elértük a jólét bizonyos fokát, onnantól nem a realitás, hanem a hozzáállás számít. Az egy nagy kérdés, mi a bizonyos fok felett vagyunk még, vagy már alatta. Ha alatta, akkor marad a realitás. Én drukkolok.
http://www.youtube.com/watch?v=iueVZJVEmEs

Szerző: Kálmán

Kálmán — Fri, 04 May 2012 10:56:24 +0000

“Ha az IMF jön, én megyek.”

Szerző: vera

vera — Fri, 04 May 2012 10:34:17 +0000

Ez az utolsó, ez egy szép gondolat. Fel lehetne használni az IMF-tárgyalásokon.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Fri, 04 May 2012 07:32:47 +0000

Amikor a jegybankelnök széttárja a karját és azt mondja, hogy a bankok kockázatvállalási hajlandósága rendkívül alacsony, akkor a válság lényegére tapint:
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=426026&referer_id=friss#null
A hajlandóság – hangulat.

Amikor a közvéleménykutató széttárja a karját, hogy a bizonytalan szavazók száma minden korábbinál magasabb, akkor a válság lényegére tapint:
http://atv.hu/belfold/20111027_sik_endre
A bizonytalanság – hangulat.

Amikor Csepeli György, a társadalomtudós az (auto)destrukció mennyiségi és minőségi (brutalitás) növekedéséről ír, akkor a válság lényegére tapint.
A konstrukció – destrukció aránya hangulat kérdése.

A példákat hosszan lehetne sorolni.

Az ember úgy van összerakva, hogy racionalizáljon. Ez fűti a tudományt, de ez hajtja a vallásokat is. Talán a pszichológia a legőszintébb, amikor arról ír, hogy minden döntésünk irracionális, amelyet utólag racionalizálunk.

A hitelezés és az öngyilkosság egyaránt a félig üres – félig teli pohár dilemmája.

Szerző: Kósza

Kósza — Fri, 04 May 2012 07:09:12 +0000

Azt gondolom, hogy nem az idők kegyetlenek és szenvtelenek, hanem mi vagyunk.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Fri, 04 May 2012 04:36:33 +0000

Az öngyilkosság versenyében 105 ország közül a pontot érő 6. helyen. Előttünk Litvánia, Oroszország, Belorusszia, Sri lanka, és Kazahsztán. Ha megmarad a Szu komoly éremesélyek, de vigasztalhat, hogy a boldogtalanság terén így is viszont szép, előremutató sikereink vannak.