Hozzászólás: Elveszett nemzedékek

Szerző: Indiáner

Indiáner — Thu, 17 Jan 2013 13:29:03 +0000

Erről két ellentétes véleményem van.
1. Mindenkinek egy élete van, s ezt a lehető legjobb körülmények, adottságok között szeretné leélni. Tehát nagyon is indokolt számára a távozás mezejére lépni egy ilyen reménytelen országból, mint amilyen Magyarország.
2. Némi plusz erőfeszítéssel a távozók “beleülnek a készbe”. Mármint a célország jogi, politikai és társadalmi környezetébe, amelynek polgárai a saját vérükkel, verítékükkel harcolták ki, hogy olyan legyen az országuk, amilyen. Aki odamegy egy szalmaszálat sem rakott ezért a minőségért keresztbe. Nem itthon képviselik, hogy milyen országot akarnak, nem lihegnek a képviselőik tarkóira, hogy számon kérjék azt az országot, amilyet szeretnének.

Szerző: Bognár László

Bognár László — Thu, 17 Jan 2013 10:39:28 +0000

Évszázadokkal ezelőtt a “céhlegények” indultak el, hogy kitanulják a mesterséget – majd hazajöttek mesterként, és űzték az ipart a maguk és a közösség javára.
Ahogy látom, ma a “mesterek” mennek el, s nem hozzák, hanem viszik a mesterségükben megszerzett tudást. Sőt, sokan elveszíteni viszik a tudásukat, hiszen mennyit hallunk a külföldön tanárból pincérré lett hazánkfiáról. Így persze “szolgáltató nép” leszünk (finoman akartam a “szolaganép” kifejezést kikerülni.) És mindeközben a kormányzat a szövegében sohasem látott-hallott módon, óriási hazafi.

Szerző: Vera

Vera — Thu, 17 Jan 2013 09:56:25 +0000

Igen, és a járulék- ás adófizetők tényleg nem csak a romantikus lelkületűeknek hiányoznak.

Szerző: Luczifer

Luczifer — Thu, 17 Jan 2013 08:41:08 +0000

Ha csak az újító tehetségek mennének el! De ma már az épkézláb adó- és járulékfizetők is mennek, sőt hallok jó karban lévő nyugdíjas asszonyokról, akik német és olasz öregek otthonában dolgoznak. Magyarország lakossága tehetetlen nyugdíjasok és reménytelen közmunkások országa lesz.

Szerző: Vera

Vera — Thu, 17 Jan 2013 05:19:37 +0000

Pont most olvastam valahol egy véleményt, hogy nem kell itt sápítozni, meg emigrációs hullámról beszélni, mert ma már másképpen emigrálnak az emberek. A mai fiatalok tartják a kapcsolatot az itthoniakkal, meglátogatni őket sem megfizethetetlen. Lehet, hogy ebben is van egy pici igazság. És majd haza is hoznak valamit.
(Erről az jutott eszembe, hogy amikor egyetemistaként Amerikában tanultam fél évet, összehozott a jósorsom egy túlélő házaspárral. Sándor megmutatta a boltjukat. És a legjobb szándékkal ilyeneket mondott nekem 1991-ben: -Ez itt a rágógumi, gondolom, ilyen azért van otthon is. Na de ez! Ez robbanós cukor.
Nem akartam elvenni a kedvét, és nem mondtam, hogy ilyen is van otthon.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy biztosan hoznak is haza élményt, tapasztalatot, de olyan távolság lesz az itthon maradók és a kivándorlók között, amit nem feltétlenül kilométerekben lehet majd igazán megmérni. És még mindig nem ezzel van a baj természetesen, hanem azzal, hogy nemigen marad itthon újító szellemű, tehetséges fiatal.)

Szerző: Vera

Vera — Thu, 17 Jan 2013 05:11:22 +0000

Van ez a rossz vicc, hogy melyik a legnagyobb magyar város.

Szerző: Vera

Vera — Thu, 17 Jan 2013 05:10:29 +0000

C’mon let’s twist again.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Wed, 16 Jan 2013 21:10:43 +0000

a nyugati kapitalizmus virágkora, kultúrális pezsgés, fellendulés, konszolidáció, béke és barátság = pozitív hangulat

http://www.youtube.com/watch?v=SEuBeH4LCyU

1:00-től

Szerző: Luczifer

Luczifer — Wed, 16 Jan 2013 18:17:10 +0000

Barátom édesapjának az érettségi találkozói rendre New Yorkban voltak, mert ott éltek többen. 56-ban lelépett az osztály. A hetvenes években küldtek meghívólevelet.

Szerző: Kálmán

Kálmán — Wed, 16 Jan 2013 17:24:06 +0000

Szerintem a generációk (is) a gazdasági ciklusok szerint alakulnak.
Generáció = amikor az ember 14-24 éves.

Ezek alapján a ma élő generációk:
-1955: háborút túlélők generációja
1956-1975: nagy generáció
1976-1995: kis generáció
1996- : elveszett generáció

Túlélők generációja:
újáépítés, kultúrális felemelkedés

Nagy generáció:
a nyugati kapitalizmus virágkora, hatalmas kultúrális pezsgés

Kis generáció:
érett nyugati kapitalizmus, a hanyatlás első jelei (növekedés hitelből, hitelbuborékok), kultúrális nosztalgia

Elveszett generáció:
gazdasági hanyatlás, a jóléti társadalom vége, kultúrális hanyatlás