Magyarország Gábriel arkangyalként mint „szép és szelíd alak” jelenik majd meg a Szabadság téri emlékművön…

Az alábbi jegyzet lehetne egy „békebeli” tónusú, kulturális élménybeszámoló egy hajdan volt sikeres gyógyszergyárosról, melyet egy szép tájfotókkal tűzdelt, s madárcsicsergéssel hangaláfestett, a Dunakanyarban tett kirándulásról szóló turista-élménybeszámoló követ. Ehelyett mindkét beszámolóból a korabeli Magyarország „szép és szelíd alakja” sejlik fel, olyan „szép és szelíd”, mint amikor Dr. Jekyllből Mr. Hyde válik… Olyan “szép és szelíd”, mint amikor egy pitiáner, aljas gyilkos különös kegyetlenséggel ráront áldozataira… Itt jegyzem meg, hogy a Dr. Jekyll–Mr. Hyde metamorfózis szoborként való megjelenítése valósághűbb lenne a korabeli és a jelenlegi Magyarország-arcot illetően…

Úgy volt, hogy egy zebegényi kirándulás uralja a hétvégét, de a Csillagos házak napjának programjai között észrevettem egy házunkhoz közeli programot, ezért szombat délelőtt még gyorsan nyeregbe pattantam és néhány utcányit lebicikliztem a Gyömrői útra a zebegényi kirándulás előtt.

„Szép és szelíd”, avagy a Budapest X. kerület, Gyömrői út 29/A mint csillagos ház története

A zsidó törvények alá eső magyaroknak 1944. június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, „csillagos házakba” kellett költözniük, e házak bejárata fölé jól látható „kanárisárga” Dávid csillagot kellett elhelyezni.

Ilyen ház volt a Gyömrői út 29/A is. A délelőtt 10 órakor kezdődő programon a házban lakók – akik némelyike a korabeli lakók leszármazottja – fogadták a látogatókat. A Gyömrői úti „csillagos házban” a vendéglátó, s a szót leginkább vivő férfi vidékről felkerült nagyszülei és más zsidó családok laktak annak idején, s egy keresztény is bujkált még ott – Balogh Laci bácsi, kinek nevét azért említette a történet mesélője, mert az egykori lakók sokat köszönhettek neki. Az elbeszélésben a Balogh Laci bácsi által nyújtott védelem konkrétumaira csak homályos utalások történtek, miszerint illegálisan tartott, s időként használt fegyverének volt köszönhető a segítség. Egykoron Richter Gedeon, a nevét viselő gyógyszergyár épületét szegélyező Alkér utcában keresett menedéket, de senki nem engedte be. Történhetne-e ma másképp? Kalkuláljunk. Ugyan egészen más eset, hiszen csak a pénzüket kockáztatták az egykori magánnyugdíjpénztár tagok, mégis mindössze 3%-nyi tartott ki tagsága mellett. Halálos fenyegetettség mellett vajon hányan vállalnának ma kockázatot, s fogadnának be egy üldözöttet? Nem tévedhetek nagyot, ha arra tippelek, nagyjából annyian, mint az Alkér utca egykori lakói. Richter Gedeon végül itt a Gyömrői út–Alkér utca sarkán álló ház pincéjében bujkált, de sem ő, sem a házban lakók többsége nem élte túl a vészkorszakot, a Dunába lőtték őket.

A pince lejárata, ahol Richter Gedeon bujkált...

Az emlékezés gyertyalángjai a Gyömrői úti lakásban...

Vendéglátónk nagyapja Radnótival volt egy munkatáborban. Radnóti is megszökhetett volna – ahogyan vendéglátónk nagyapja is tette –, de azt feltételezte – erről a „szép és szelíd” országról –, hogy dolgoznak a munkatáborban, majd hazamennek… Az oroszok itt, a Gyömrői úton jöttek be a városba, s ennek köszönhetően Budapest ezen része (Kőbánya, Kispest) szabadult fel legelébb., ezután vendéglátónk – a háború végéig a Mária-Valéria telepen bujtatott – nagyszülei, visszatértek egykori lakhelyükre, ám új lakókat találtak a házban. Olyanokat, akik a környék rettegett nyilas bandájának tagjai voltak, s akik – “a korszellemhez igazodva” – a horogkeresztet vörös csillagra cserélték. Ezek az emberek a háború alatt zsidókat lőttek agyon, s lökték a sínekre őket, hogy felismerhetetlenné váljanak. Nem sokáig bitorolták a házat, vezetőjüket Szálasival együtt akasztották fel…

„Szép és szelíd”, avagy a börzsönyi Julianus barát kilátó története…

Gyanútlanul kutatva a hétvégi zebegényi kirándulás lehetséges célpontjai után, egy ismeretterjesztő filmet találtam, ahonnan megtudtam (18:47 perctől), hogy a páratlan kilátást nyújtó Julianus barát kilátót 1939-ben építette az Encián Turista Egylet, amelynek tagjai gazdag pesti polgárok voltak – „ne kerülgessük a forró kását… az encián turisták zsidók voltak” – szól a film narrátora.

Az általam soha nem halott egyletről Karsai László írja: „A zsidókat egymás után zárták ki nemcsak a különféle foglalkozási ágakból, hanem még a turistaházakból is. 1942. május 8-án a Magyar Turisták Országos Szövetségének tanácsülésén a Magyarországi Kárpát Egyesület és a Magyar Turista Egyesület indítványozta, hogy a szövetség menedékházaiban táblákat helyezzenek el, amelyek figyelmeztetik a zsidó látogatókat arra, hogy jelenlétük nem kívánatos. Az Országos Szövetség útjelző bizottsága javasolta, hogy miután az Encián Turisták Egyesülete a zsidótörvénnyel kapcsolatos igazoltatásnak nem tudott eleget tenni, nem maradhat a Szövetség kötelékében, és a hegyestetői koronauradalmi mintaterület gondozását át kell adnia a Magyarországi Kárpát Egyesületnek.” (Forrás: itt.) 

Az Országos Turista Szövetség tehát – a „szép és szelíd alakú” ország sziluettjével a háttérben – törölte a tagok sorából az Encián Turista Egyletet. Később az encián turisták legtöbbjét elpusztították. Az általuk építtetett kilátót nemrég felújították, ott áll ma is, építtetőinek – kevéssé ismert – története újabb „mozaik darab” Magyarország „szép és szelíd” korabeli alakjának rajzához.

S mit hoz korunk hordaléka? Ugyanazt, oltári nagy banalitások formájában. Példának okáért szegény encián turisták kilátójától nem túl messze, a zebegényi, páratlan panorámájú trianoni emlékhelynél „lerakódott” „szép és szelíd” szervezetek „névjegyeit” …