Az ember aprólékos pontossággal épít falat önmaga és a világ közé, hogy aztán ablakot vághasson rajta, és megnézhesse, mi van odakint.
A facebookon
Hirdetések politikusoknak
Friss posztok
Mozgóképek
A V i l á g Ma ajánja
Hangképek
Szerzők
Balla D. Károly BDK BLOG
Bognár László BLOG
Csepeli György honlap
Myrtille myrtille kertje
Indiáner
KapitányG (K)útkereső blog
Langer Lajos Luczifer-bazár blog
Vera Woon
Kapcsolat
Moderáció
Trackback link
http://vilagma.hu/orok-visszateres/ablak-a-vilagra/trackback/
9 komment
Luczifer says:
okt 24, 2012
Vera ma a mi Babitsunk, aki képeivel a „vak dióként dióban zárva lenni” sorra rímelve ablakot nyittat a világra. Mert, hogy mindenütt ablakot nyitnak a világra.
Zselicky Zoltán says:
okt 24, 2012
http://www.youtube.com/watch?v=gGTC2jTJ8L0
Luczifer says:
okt 24, 2012
vera says:
okt 24, 2012
vera says:
okt 24, 2012
rhumel says:
okt 25, 2012
Nohát, ezek nagyon szépek!
(Vajon miért veszünk észre efféle részleteket a világból, mi késztet minket arra, hogy lefotózzuk? Hogy kapukat, kilincseket bámulok, s ámulva fényképezem le ezerféleségüket… szimbolikus? Mint az ablak-nyitás:)
Vera says:
okt 26, 2012
Köszönöm. Vajon miért? Rácsodálkozás talán.
flora says:
okt 25, 2012
Érdemes lenne elgondolkodni az “ablak” szimbolikáján. Egyszerre lehet befelé és kifelé pillantás. Egészen másként állunk az ablak előtt, attól függően, hogy meleg biztonságból nézünk-e ki a világra, ahogy Vera mondja, vagy nyomasztó börtönből, vágyakozva… Befelé is lehet lopva pillantást vetni egy ismeretlen intimitás kifürkészésére, arról nem is beszélve, hogy ablakunk egészen személyes és láthatatlan is lehet, amelyen át saját belső világunkra is vethetünk egy szédítő tekintetet, stb, stb…
Vera says:
okt 26, 2012
Szimbolikus. Valóban. Befelé is lehet nézni.