Hozzászólás: Fékek és ellensúlyok – A corpus callosum, meg a többiek.

Szerző: Vera

Vera — Mon, 18 Feb 2013 10:45:29 +0000

Lehet. De ezt nem tudjuk biztosan. A ma kutatási eredményeit nincs mivel összehasonlítani, hiszen mondjuk 500 éve, nem készülhettek olyan típusú mérések és vizsgálatok, mint most.
Én nem tartom kizártnak, hogy a hardver is változik. De nem vagyok agykutató.

Szerző: Sphaerion

Sphaerion — Tue, 12 Feb 2013 04:38:11 +0000

Az agy mérete, funkcionalitása, képességei változnak. De csak evolúciós léptékkel mérve, évtízezredek, százezer évek alatt. A mai agyunk 100 000 évvel ezelőtt fejlődött ki. Amit a jelenben megtapasztalhatunk, az nem az agy változása, hanem a szemlélet, értékrend, gondolkodásmód átalakulása. Nem a hardver változik, hanem a szoftver…

Szerző: vera

vera — Sat, 25 Feb 2012 11:13:46 +0000

Egyetértek. Szerintem sem véletlen.

Szerző: myrtille

myrtille — Sat, 25 Feb 2012 10:55:46 +0000

A tudását, tájékozottságát felmérve, egy csöppet sem vélem véletlennek.

Szerző: myrtille

myrtille — Sat, 25 Feb 2012 10:49:53 +0000

Csütörtökön egy rendkívül érdekes előadást hallgattam a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójáról.
Most felmerül bennem a kérdés, Michelangelo mennyire tudatosan választotta a jobb agyféltekét a teremtő helyéül.
http://m.blog.hu/cs/csurtus/image/Roma/Vatikan/Muzeumok/Sixtusi2.jpg

Szerző: vera

vera — Sat, 25 Feb 2012 06:00:16 +0000

Azt hiszem nem. Mármint a valóság az olyan, amilyen. Aztán ember hozzáállása alakít a világon.
Én azt gondolom, az agy az fejlődik úgy egészében, de persze fene tudja, lehet, hogy van mérhető változás a fejlődésben a használat miatt is. Ezt, azt hiszem, most nem tudja még megmondani senki, mert ez nem egyik napról a másikra következik be. Lehet az is, hogy majd azoknak az embereknek a génállománya öröklődik tovább hosszú távon, akik egyik vagy másik agyféltekéjüket preferálják. Én mégis az egyensúly híve vagyok, ebben bízom.
Azért azt nagyon fontos látni, hogy egy pillanatra sem arról van itt szó, hogy NEM használjuk valamelyik agyféltekét. Ezt az agy elektromos aktivitását vizsgálva már régen kizárták. Nincs olyan, hogy beszéd közben csak a bal agyfélteke aktív, festés közben meg csak a jobb.
Gilchrist is azt mondja, a hogyan különbözik, nem a mit.
Amúgy a koponya mérete már most is veszélyesen és aránytalanul nagy.

Szerző: Kamilla

Kamilla — Sat, 25 Feb 2012 04:23:30 +0000

Ezek a féltekék a változó valóságot követik (amit persze mi hozunk létre) Bennük van a lehetőség és képesség erre. A kérdés, hogy mi hogyan érzékeljük, érezzük ezt a változást. Lehetőségnek, vagy kellemetlenségnek. Olyan változás nincs, hogy mindkettő fejlődik egyszerre?:)

Szerző: vera

vera — Fri, 24 Feb 2012 13:29:35 +0000

😀 Én egészen biztos vagyok benne, hogy az emberi agy felépítése változik. Majdnem biztos vagyok benne, hogy most is ilyesminek vagyunk tanúi.
De ezt nehéz bizonyítani, mert ki az ördögnek van kedve koponyákat nyitogatni.
Igyekszem optimista lenni. Én a corpus callosumra gyúrok. 😉

Szerző: vera

vera — Fri, 24 Feb 2012 13:27:04 +0000

Van olyan, hogy nincs agy, de az a törzsfejlődés egy elég korai szakasza. Ezzel együtt nyilván léteznek viszonylag értelmes baktériumok, melyek aszimmetrikus felépítésük ellenére életképesek, sőt egy adott élőhelyen prímán eléldegélnek. 😀

Szerző: Bognár László

Bognár László — Fri, 24 Feb 2012 12:36:32 +0000

A minap az orvostudományról beszélgettem egy ismerősömmel, s említettem neki, hogy az orvostudományban is vannak megcsontosodott elképzelések, pl. az, hogy a felnőtt ember agyában nem keletkeznek új sejtek, vagyis példának okáért az alkohollal, miegyébbel elpusztított agysejtjeinket már nem pótolja soha semmi.
És egyszer – mondtam az ismerősömnek – londoni taxisok körében végzett MRI vizsgálatokkal megállapították, hogy néhány év taxizás után bizony mégiscsak agysejtszaporulatot fedeztek fel, mindegyiküknél ugyanazon az agyterületen. Hiába na, London merészen nagy város, s fejből tudni az útirányokat nem könnyű mutatvány.
– Mikor volt ez – kérdezett rám az ismerősöm -, a GPS kora előtt vagy utána?
Ez a kérdés új kérdéssort indított bennem a struktúra és a funkció kapcsolatáról, az emberi agy hallatlan rugalmasságáról.
Egyszóval optimista vagyok!