Elnyűtt öreg provincia, lestrapált, fakó emberek, egészségtelen terek, kizsákmányolt, görnyedt valók, céltalan testek, piti cselédálmok, elhanyagolhatóságok. Itt és nekik épült a technika katedrálisa. A mélyben, a napsütés alatt, de még a pokol felett. Fagyos, jégsima beton, csillogó acél, bronzosított acél, megkomponált formák között mozgólépcső a szédítő szakadék-mélybe. Színfoltok, reliefek a vakszürkeségben, ívek, áthidalók, gyűrűk, gerincek, bennük vezetékek, köröttük hullámok, betonkoponyák, fentről, a végtelenből a rettenhetetlen fénye, a gerendákból a beépített utánzatok. Se szív, se ész, csak tudás. Ugyanez mehet kérdőjellel is. Egy vonaljegy áráért mindenkinek Vorsprung durch Technik / Truth in Engineering utazás a 21. századba. Szolgánk s urunk a technika! Maga alágyűr s kifoszt. A kor nagysága és az egyén jelentéktelensége. Három megálló, tíz perc, ami az élethez kevés, az igézethez még kevesebb. Ez a mi Notre Dame-unk. A mi középkorunk. Befogad és kitaszít a világ.

P.S.
Nem néztem végig az összes megállót. Fáradt voltam, nyűgös, vártam, hogy hazamehessek s ledőljek. Pedig hittem a szememnek; fantasztikus konstrukció. Lenyűgözött. Őrület volt megépíteni, de meg kellett építeni. Küldetése van. Nem tudom kirakni a videókat nálam valamiért a 20. század kísért, de érdemes megnézni őket. Aki nem akarja mindet megnézni, annak a 3-at és a 4-et ajánlom.

Indul a metró 1. Indul a metró 2. Indul a metró 3. Indul a metró 4. Indul a metró 5.