Hozzászólás: Migránsok

Szerző: flora

flora — Tue, 10 Jan 2012 14:25:51 +0000

Bár te magasabb filozófiai szintre emelted ezt a gondolatsort, sokban mégis magamra ismertem… A szédületes szabadság- és választékrengeteg érzése… Az önkifejezés lehetősége, igen de ezt paíron, egy füzetben már 1 évvel előtte elkezdtem, miután tisztáznom kellett (vagy legalábbis megközelítenem) a halál misztériumát s szembenéznem az egyedülmaradás próbájával 33 év után… Menekülhettem volna, de tartósan úgysem érdemes önmagunk elől menekülni. Minthogy véges sorsunk gondolatának “körüljárása” elől sem… Ha ott a füzet, akkor minek a blog, alig 1 év múlva, az önmegfogalmazáshoz? Talán a “résonance” keresése miatt. Egy visszhang igazolás vagy ellentmondás, mindenképpen tovább mélyíti a gondolkodást. Ennél meg már aligha van nagyobb élvezet a világon. Legalábbis számomra…

francia nyelvű blogom: http://flora.over-blog.org

Szerző: Luczifer

Luczifer — Mon, 19 Dec 2011 14:30:53 +0000

Bőven!

Szerző: Vera

Vera — Mon, 19 Dec 2011 13:45:40 +0000

Rajtam kívül is?? 😀

Szerző: Luczifer

Luczifer — Mon, 19 Dec 2011 12:36:59 +0000

Mennek is visszafele!

Szerző: vera

vera — Mon, 19 Dec 2011 11:48:00 +0000

Miért egyirányú az utca? – kérdezem, mert az interneten az örök értetleneknek is jut hely.

Szerző: Bognár László

Bognár László — Mon, 19 Dec 2011 10:06:10 +0000

“Ön-tisztázás, társadalmi érvényesülés, viszonyok építése és társadalom-kontroll” – mondja Miller és Shepherd a blogok céljáról, de ez nyilván általánosan is kiterjeszthető az Én és az internet kapcsolatában.
Az Én szerepe vitathatatlanul középpontban áll, beszéljünk akár az ősemberről, aki a tenyérlenyomatával jelezte önmagát, akár napjaink migránsáról, aki itt IS berendezkedik.
A migráns utolsó mohikán, aki egyszerre két világ polgára. Nélküle nincs bájt-forradalom. (Vele olykor nehéz, mert visszahúz, nélküle pedig kevés a műveltség a haladáshoz).
A kor igazi kérdése a bájt-forradalom (nem pedig a fülkeforradalom, amely egy észvesztő marhaság).
Ezt az állapotot soha, senki nem fogja már megélni, amit most mi itt, két univerzum határán. Mi vagyunk “az ember, aki még papírból is olvasott”. Ám ez a technikainak tűnő jellemzőnk – erősen tartalmi is. Ráadásul mi még rettenetesen élvezzük a váratlanul ránk szakadt szabadságot!