A cím az, amiről a dolgozat szól – így a tanítás nagyon régen. Kemény pad, a kéz hátul, kuss. A cím az, amiről a blog szól – így hasznosítjuk a tanultakat. Kényelmesebb karszékben. Későbbi tanítás; a dolgozat arról szól, amit felfedezünk általa. Ahogy látjuk általa a világot. Tehát a cím az, amiről a blog szól, amit a blog felfedezésre ajánl. Akkor hát beszéljünk a címről.
Világ Ma. A cím megszületik. Még a Csepeli blogon – a középsőn – merült fel annak az igénye, hogy legyen egy felület, amit többen írnak, legyen ilyen, legyen olyan. Ott, és akkor, sok minden elhangzott. A vita ugyan nem eredményezett blogot, de a szándékot se semmisítette meg. Így most elkészítjük az akkor elhatározott Világ Ma című blogot.
Először ugyan csak Világ volt a név – nem tudom ki volt a keresztapa / anya – később viszont Bognár Laci biggyesztette hozzá a Ma-t. A Világ Széchenyi dolgozatára volt utalás, aki a kora kavargó szellemi életében e kötetében fogalmazta meg a nemzeti átalakulás szükségességét és annak lehetséges útjait, az elengedhetetlen teendőket. Ezek között elsőként a valósággal való szembenézésre, az elmaradottság bevallására akarta rábírni kortársait. Ha ez megtörténik – mondta az általunk nagyra becsült gróf – nemzetünk megszabadulva az illúziók, az öncsaló délibábok béklyóitól új, „csudálatos magasságra emelheti magát és minden lehet, ha közértelmességét s nemzetiségét kifejti”. Ebben igaza volt. Ez máig igaz. És ez máig csak terv. De ha fel akarunk emelkedni, ma sincs jobb ötlet. Ez a teendő.
A Ma értelmezésében nem vagyunk ennyire biztosak. Lehet, hogy Bognár Laci a Széchenyi dolgozat aktualizálására gondolt, azaz mit jelent ma a Világ-ban megfogalmazottak, a művet átjáró szellemiség. De ebben nem vagyunk biztosak, lehet, hogy egy száz évvel későbbi próbálkozásra – a Kassákék Ma c. lapja – célzott. Az ő elkötelezettségét ismerve nem lehetetlen. Mennyit ment barátunk előre az időben? Száz, vagy száznyolcvan évet? Majd elmondja. Mindenesetre voltak, akik javaslatát hallva e későbbi aktivista perspektívát is hozzákapcsolták a címhez, arra gondolva, hogy e blog ebben az örökségben is talál vállalni valót. Mert az általuk elvégzendők közé sorolt feladatok, szerintünk is elvégzendők, sőt Széchényi szerint is. Mert ez a blog is a jelen égető kérdéseivel kíván foglalkozni, cselekvően kíván foglalkozni. Szépítés nélkül kíván szembe nézni a valósággal. És részt óhajtunk venni a társadalom életében. A gondolatokkal. Amelyek jobbítják a világot. A mi világunkat. Ma.
De a címeknek itt nincs végük! Ott vannak még a rovatok, mint alcímek. Miről szólnak, mit ajánlanak felfedezésre? Kérdések, amelyek meghatározzák céljainkat, lehetőségeinket és hát korlátainkat.

Az örök visszatérés. Mítosz, vagy valóság? Kitaláció, vagy az élet része? Képzeletünk szab határt a szabadságunknak, vagy a kulturális minták fogságában élünk? Trendek és ciklusok. Trendekben a ciklusok, ciklusokban a trendek. De mi van a mutációkkal? Mert kétségtelenül vannak. Miért van örök visszatérés? Keressük a megtörtént nyújtotta biztonságot. A hazát? …
Szegények/gazdagok. A természet és a társadalom egyenlőtlenül osztja javait. Aki szegény az a legszegényebb, aki gazdag az a leggazdagabb? Törvény, vagy alakítható konstelláció? És ha alakítható kit szolgál az alakítás? Az egyént? A csoportot? Kit? De aki valamiben szegény az másban gazdag! Esélyt minden gazdagságnak! Az egyén és a csoport javára! Kívánható ez? No persze igen, de reálisan?
E-világ. E világ lehet-e e-világ nélkül? Ma. Nyilván nem. E világ-e az e-világ? Nyilván igen. Oly annyira, hogy aki az e-világból kimarad, az a világból marad ki. Mindenből, ami ezután jön. De érdemes-e oda menni? Lehet-e másfele tartani? A választás kockázatos. Aminél csak a sodródás veszélyesebb.
Nemzet. Volt! Van! Lesz! – hangoztatják elkötelezetten. De hát volt, amikor nem volt, van, ahol ma sincs, és mert emberhez kapcsolódik lesz, amikor nem lesz – okoskodnak mások. Elkötelezetten. Nemzetbe zártan. Mert ma a nemzet a történelmünk része. Megkerülhetetlen. Kilépni nem lehet. Ma nem. Nekünk nem. Vagy ez tévedés?
Boldogok a … Kik a boldogok? A lelki szegények? Az anyagiakban dúskálók? Akik jól tolerálják a frusztrációt? Akik átlépnek a problémákon, vagy akik megoldják? Akik beilleszkednek, vagy akik kívül maradnak? Kik a boldogok? Kérdezzük a világ egyik legboldogtalanabb társadalmában. Ma. Lehetünk-e boldogok? Akarunk-e? És ha azok lennénk? Lehet, hogy az lenne maga a boldogtalanság?
Hatalom. Mit tegyünk a hatalommal? Ha benne vagyunk. Ha alatta vagyunk. Van-e hatalmunk? Vagy a helyzet az úr? Kinek van hatalma felettünk? Felelősséggel jár-e a hatalom? És az alávetettség? És ezt tudja-e a hatalommal bíró? Szocializálható-e a hatalom? Vagy csak kordában tartható? Szolgálhat-e a hatalom? Egyáltalán, kiké a hatalom? Valójában.
Káosz és … A világ rendetlen. Ezzel nincs mit tenni. Így lett megalkotva. Csakhogy kell! Mert az értelem a rendetlenséget elviselni nem tudja. Mit válaszolunk hát a káoszra? Milyen rendet kínál az ember a számára elviselhetetlen rendetlenségre? És elfogadja saját ajánlatát? És ha elfogadja az jó lesz neki? Mit csináljunk a renddel?
Más. Minden, ami más. Az úgynevezett egyéb.

És mindezt átjárja a Szabadság, a világba kivetett, de magával kezdeni tudó ember élménye, aminek az ellentéte nem a rabság, hanem a magány.

Megjegyezzük még, hogy jobb oldali sávban van még egy menüsor – TALLÓZÓ – ahol a rovatokhoz kapcsolható tartalmakat adunk közre, olyan linkeket, videókat, szövegeket ajánlunk, amelyek a bloghoz, annak egy-egy rovatához kapcsolódva szemléltetik a blog perspektíváját.

Nos, most, hogy már mindenki láthatja, hogy miről szól a blog – :) – nem magyarázzuk tovább. Inkább kérdezzük, mint remélem sokszor majd a posztok alján; Mire gondolsz? Szólj hozzá! Jó szórakozást!