Ha a nép fia / lánya a hetvenes években meg akarta alapozni az életét, leült számba vette kire és meddig számíthat és, ha volt, akire számíthatott és, ha volt elegendő idő, amíg számíthatott, akkor kalákába felépítette a házát. Ha a nép fia / lánya a nyolcvanas években meg akarta alapozni az életét, leült kimatekolta, hogy mit és meddig kell güriznie a második gazdaságban, hogy felépíthesse a házát. És miután – akár tetszett neki az eredmény, akár nem – mást nem tehetett; nekivágott. Ha a nép fia / lánya a kilencvenes években meg akarta alapozni az életét, leült és kalkulált, ha eladja a házát és vállalkozásba kezd, akkor x év alatt megkeresheti a háza árát, és további z év alatt építhet egyet a gyerekének. Volt, akinek ez sikerült, volt, akinek nem, de akár sikeresek voltak, akár vesztesek, Magyarországban gondolkodtak. Ma, ha a nép fia / lánya meg akarja alapozni az életét, eladja a házát – ha még teheti – beül az autójába – ha még van neki – és távozik. Ezt az egész hiábavaló vergődést pedig maga mögött hagyva Magyarországot a múltba utalja, hogy talán majd egyszer az unokáival egy vidám tavaszi estén csak a szépre emlékezzen.