Én egészen eddig valami mást hittem. Mármint arról, hogy én valójában hol is lakom. Hogy egy nagyvárosban, hogy a tudomány és a kultúra valamiféle fellegvárában, na jó, a felleget el is hagyhatjuk, de akkor is, ez itt egy sok ezer éves város, én akármikor tudok mutatni romokat a római korból, de ha ez se elég, akkor bárkit el tudok vinni az épülő Science Buildinghez. És ha ez a korszakokon átívelő szélessáv nem elég, akkor igen, akkor van itt az a plusz, az a mindenki által sejtett különös többlet, a szellemé. Ezt érezte mondjuk Janus, Várkonyi vagy Weöres, vagy a maiak, Csordás, Parti Nagy, meg a Punnany Massif.

Szóval ezt hittem. Mi az, hogy hittem?! Meg voltam győződve róla, hogy én itten egy termékeny talajra hullott szellem vagyok, és na jó, tudom, hogy nem annyira működik itt semmi, de kit érdekel, ha itt lakhat ebben kulturális, tudományos, szellemi és gasztrofővárosban, aminek az Óperenciás Tengeren túlról is csodájára járnak.

Boldog révületben élhettem volna míg az utolsó római kőtábla szét nem porlad, és az utolsó Jókai-téri kőkocka szét nem fagy, de nem tudok. Az utóbbi hetekben és hónapokban ugyanis gyanúm támadt. Az én kis vidékfővárosom eltűnni látszik. Vagy nem is hogy eltűnni igazából, mert nem tűnik el, csak valami bulvárdíszlet lesz belőle. Való Villa vagy a mi a fene. Farostlemezre festett háttér. Mert hogy bulvárosítva van minden hír, ami innen ered. Színes, szélesvásznú semmi…

Mert miről szólnak a hírek? Először is van itt ez a tömeges megtérés ugye. Mi ez, ha nem bulvárcsoda??? Az Isten jelenvalóságának hirtelen felismerése, ami magától értetődően arra sarkallja  a helyi vezetőket, hogy Isten (és az egyházak) kezébe helyezzék jövőnk zálogát, a tanulóifjúságot. Ezt el lehet hinni. Miért ne? Ha ügyesek vagyunk, jövő héten talán még a havihegyi Madonna is vért fog könnyezni.

A másik, az is  érdekes, az un. Houdini-effektus. A városban fellelhető pénzeszközöknek és vagyontárgyaknak alternatív valóságokba vándorlásáról van itt szó ugyebár. Csodálkozunk? Nem csodálkozunk. Lehet, hogy ez itt már nem a mediterrán hangulatok városa, hanem a Houdini Emlékpark.

Az ármány és szerelem bulvártémából minálunk helyben inkább csak az ármány, a válás, és a csalatás kerül elő, de hát nem azért szeretjük a bulvárt, mert mindenki boldog lesz benne, hanem mert akarjuk tudni, hogy más is szenved. Ez így igazságos.

Már nincs sok. Hátralapozva lehet még élvezkedni a bűn tengerében, a pellengérre állított nincstelen ellen kiélt jogos bulvárharagban, meg az öntörvényben. Majd végre az utolsó oldal, a sport. A szakítás a város talán egyetlen világhírnek örvendő csapatával. Helyes. Bűnhődjön a dög. 

Nem tudom, mi jöhet még. Talán egy egyszemű tehén…

De nincs baj, mert szeretek itt élni a bulvárban. Itt, ahol szenzációk között létezhetünk napról napra. Itt nincs soha hétköznap, itt talán még dolgozni sem kell. Szeretek itt élni. Minden napom benne van az újságban.