Eszmélésemtől nagyjából tizenhét éves koromig úgy gondoltam, gyógyítani fogok, de még időben beláttam, nem lennék képes elviselni, hogy újra és újra szembesülnöm kell azzal, mennyire tehetetlen vagyok.
Aztán megpróbáltam a jogot és az igazságosságot szolgálni, de rá kellett jönnöm, Justitia szemén meglazították a kendőt, hogy az istennő kikukucskálhasson mögüle az előtte állókra.
Most – lassan már harminc éve – számokat gyűjtök, és rakosgatom őket azok mellé, amelyeket elődeim gyűjtöttek össze. Hiszem, hogy ezek a számok így, egymás mellett hitelesebben és pontosabban beszélnek a múltról és a jelenről, mint a legobjektívabb történelemírás.
A többi meg, ami ezen kívül van, úgyis kiderül…