Hogyan lehet beszélni a szerelemről? Vagy egyáltalán lehet-e? – teszi fel a ma embere számára majdnem hiábavaló kérdést Nádas Péter Az égi és a földi szerelemről címmel írt rövidke kis kötetében.

Majdnem hiábavaló a kérdés, mert a nagy műveltséggel bíró szerző mintegy 150 oldalnyi kultúr- és eszmetörténeti kitekintés után arra a következtetésre jut, hogy  az, ahogyan a mai posztkeresztény társadalmunkban beszélni tudunk,  az nemigen hagy lehetőséget a szerelemről folytatott érdemi diskurzusra. Így tehát, aki ma a szerelemről akar beszélni, szinte megoldhatatlan nyelvi feladat elé állítja önmagát.

Sok elméletről, sok gondolkodó elképzeléséről szót ejt a kötet, és kimerítően tárgyalja, miért is olyan nehéz megtalálni a megfelelő nyelvet a fent említett célra. Többek között ezt olvashatjuk: “… az önismeret és a tudományos ismeret nyelvén kívül a köznyelv kétféle beszédmódot talál, ha a szerelemről kell beszélnie. Az egyik a mágikus, a titkos, az éjszakai nyelv, a másik a szociális, a nyilvános, a nappali nyelv, s aki az egyiket beszéli, megérti ugyan a másikat, mégsem tudja egyiket a másikba átfordítani. Mert maga a szerelmi cselekmény kizárólag mágikus nyelven ért, míg a benne résztvevő személyek kizárólag szociális nyelven tanultak meg egymással beszélni.”

Nádas Péter érdekes kérdések sorát teszi fel önmagának és az olvasónak. Vajon miért nincs középút az obszcenitás és a hallgatás között? Honnan, hova vezetett az ember, s különösen éppen az európai ember szellemtörténeti útja a görög kultúrától napjainkig ebben a kérdésben? Nádas Péter esszékötetét olvasva végigjárhatjuk ezt az izgalmas, ám néha kissé elkedvetlenítő utat. 

Vajon végképp reménytelen a helyzet? Soha többé nem leszünk képesek bármi érdemlegeset elmondani a szerelemről?

Nádas Péternek hála, talán nincs veszve minden. Mert amikor Einsteint idézi, már ott is van a megoldás küszöbén. Azt írja: “Einstein szerint a relativitás annak a megértése, hogy a világ nem eseményekből, hanem összefüggésekből áll.” Einsteinnek bizony igaza van, de  Nádas Péternek is, aki úgy tartja, hogy a szerelem lényege a kölcsönösség, ezért a szerelem viszonyfogalom, s mint ilyen az esztétikai kategóriákon túlmutató dinamikus formákkal rokon. Ha egyáltalán lehet a szerelemről beszélni, Nádas gondolatmenetét követve, talán csak úgy lehet,  mintha egy kvantumfizikai jelenségről beszélnénk. 

Vagy ki tudja,  még az is lehet, hogy a szerelem valóban kvantumjelenség …

A könyvet meleg szeretettel ajánlom mindenkinek. Kiváló és tanulságos olvasmány.