Miután összelopta, csalta, hazudott magának egy országot a félművelt társaság, idejét látta annak, hogy morálisan megalapozza művét. Szüleik, nagyszüleik múltjában kutakodva felfedezték a bűnös fogantatást, melynek felmutatásával önnön bűneikről akarják elterelni a figyelmet. Mert bűnös volt a rendszer, ahol mindenkinek volt munkája, lakhatása, nyugdíja, s ha megbetegedett, meggyógyították. Az nem bűn, ha tízezrek hevernek eleven holttestkén az utcákon, az aluljárókban, millióknak mindegy, mi a nap neve, mert kívül rekedtek az időn, mely nem fogadja vissza még gyermekeiket sem.

A morális sztahanovisták elfelejtik, hogy az ország, melyet elloptak maguknak, mindig bűnben élt. Vérben, szennyben, mocsokban születtek az egymást váltó rendszerek, s ugyanúgy múltak is el. Erre a rendszerre sem vár más sors. A bűnt kiáltók úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a politika túl van rosszon, túl van jón. Politikus csak népámítás céljából beszélhet bűnről, s beszél is naphosszat, míg rajta nem kapják a tolvajláson, hazugságon, csaláson.

Mindez nem jelenti azt, hogy felmentjük a bűnösöket, bármikor is éltek. A bűn Isten átka, melynek rettenete elnémít.