Úgy alakult az élet, hogy kedden reggel újságot olvashattam a reggelihez. Ehhez két dolog kell, hogy itthon legyek kedd reggel, és hogy legyen friss újság. Előbbit sajnos egy betegség biztosította, utóbbit pedig az előző néhány napot Madridban töltő családtag. Ebből következik, hogy a reggeli kávé mellé nem a hazai napilapok kerültek, hanem a The Wall Street Journal, a USA Today és az El Pais.

Érdekes volt sok idő után ismét papíralapú újságot fogni a kezembe, mert ma már szinte kizárólag elektronikus formában olvasok újságot, illetve híreket. Jó érzés volt igazából lapozni, meggyűrni az újságot egy érdekes cikk körül. Nem nosztalgiáról beszélek, hanem a világ kézzelfoghatóságának öröméről. De nem is ez a lényeg. Nem ezért írok. Vagy nem pusztán ezért.

A három lap hétfői száma egy dologban egyezett meg: a címlapon szereplő, illetve az ottani kép kapcsán egy későbbi oldalon lehozott cikk  témáját illetően. Ugyanis mindhárom lap kimerítően és hangsúlyosan foglalkozott a Fülöp-szigeteki tájfun pusztításával, és a humanitárius segítségnyújtás lehetőségeivel. Az El Pais ezen kívül a klímaváltozásban rejlő időzített bombára (atombombára) is felhívta az olvasók figyelmét.

Most igazságtalan leszek, és ezért lehet engem kritizálni. Van ennek ma hírértéke Magyarországon? Úgy igazából érdekel ez valakit?  Oké, az Indexen még kattintanak páran, akik borzonganának egy kicsit a fogpiszkálóra aprított házakon pár percig, de egyébként? Különben sem értjük, nem voltunk még se tájfunban, se a Fülöp-szigeteken. Szóval nem fontos. Ennek ma nálunk nincs hírértéke, csak Amerikában, esetleg Spanyolországban. Ennyi.

Persze van ma ennél fontosabb hír is Magyarországon. És hogy mi legyen az, hogy mivel foglalkozzunk, mit olvassunk a reggeli kávé mellé, azt majd eldöntik mások helyettünk. Mert nem akarják, hogy lelkünket feleslegesen dúlják fel lényegtelen dolgok. Vagy olyan emberek, akiknek a véleménye nem számít. Például, nem tudom miért pont ez jut most eszembe, az a pár száz elégedetlen tanár. És ezt úgy hívjuk ezentúl, hogy médiatudatosság. Jól is hangzik.

Most annak van hírértéke, amit a minálunk okosabb emberek kívánatosnak tartanak. Mert ilyen jók hozzánk. Szerintem ezentúl az újságok és a televíziócsatornák, no meg az internetes híroldalak ne is vesződjenek azzal, hogy kiírják, milyen évet írunk. Mindenki tudja, hogy 1984-et.