Nem történik meg minden nap még Amerikában sem, ami most megtörtént New Yorkban és New Jersey-ben. Milliók élete volt veszélyben, óriási hálózatok bénultak meg egyik pillanatról a másikra. A kérdés csak az volt, hogy Sandy-ból hurrikán lesz-e vagy marad trópusi viharnak. A vész mindkét esetben felfoghatatlanul nagy volt. Sandy-ból végül is nem lett hurrikán, de amit művelt, az igy is rettenetes. Az emberek, akik mindezt megélték, csodálatosan viselkedtek. A sok individuum együtt mint egy hatalmas racionális gépezet, együtt működött. A vezetők vezettek, a segítők segítettek, mindenki tudta a dolgát. Nem volt pánik, nem voltak rémhírek, nem voltak potyautasok. Ha lehet méltóság egy katasztrófában, akkor itt és most ez volt.
A természet nem kíméli az embert, akinek nincs más ereje, mint a méltósága. A szervezettsége, a fegyelme, a tudat, hogy külön-külön ugyan nádszálak vagyunk, de együtt legyőzhetetlenek.
Trackback link
http://vilagma.hu/kaosz-es/sandy/trackback/
2 komment
Kálmán says:
okt 30, 2012
Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Luczifer says:
okt 31, 2012
Kilencvenes évek közepe, Vas megye. Örült hóvihar. A rádióban néhány szóban említik, a hír az, hogy karácsony van, s Budapesten bevetésre készen állnak a hóekék. Szombathelytől 20 km-re áthatolhatatlan hó átfúvások. Kegyetlen vihar. Az úton elakadt autók. Egy mini hókotró kínlódik, menteni képtelen, örül, ha nem akad el. Síró férfi; a gyerekem meg fog fagyni! A rádióban vidám slágerek, egy hang se arról, hogy ebbe az irányba ne induljon el senki. A hó embermagasságban befedi az utakat, az autókban fogy a benzin, az utasok mindennel lapátolnak, tolják, vonják az autót, menekülni próbálnak, de visszakecmeregni a kocsiba se nagyon tudnak. Reménytelen. Egy suhanc jön egy behemót traktorral és a fizetőképes kereslet függvényében ment. Ez így megy tíz órán keresztül. Akkor érkezik meg az első komolyan vehető hóeke, aki mögé áll, az nyer. A harmadik, negyedik helyezett újra elakad. Ők várnak még négy órát. Szombathelyen az első szélvédett kereszteződésben nyári kimenőben egy katona tiszt leállítja a befelé jövőket; mi újság – kérdi. Én, nem válaszoltam. De nem is ütöttem el.