Göbölyös N. László véres médiasztárokról írt könyvéről tájékoztatni – talán a legkézenfekvőbb az lenne, ha a precízen megfogalmazott és leírt előszavát lemásolnám, hiszen tökéletesen értesíti az olvasót a könyv céljáról, megírásának okairól és hátteréről. DE. De a cím és az alcím alapján a szkeptikus olvasó a médiában elhíresült sorozatgyilkosok rémtetteinek leírását várná, aztán a könyv olvasásakor megvilágosul előtte, hogy nem az olcsó, borzongás-igényeit kielégítendő történeteket olvashat, hanem a médiához értő TÖRTÉNÉSZ okfejtéseit az elhíresült gyilkosok médiára gyakorolt hatásairól. Vagyis a több évtizede a médiában dolgozó történész nem váltotta aprópénzre az évek folyamán gyűjtött, és megismert anyagát, SŐT. Sőt: a szerző korábbi munkáiban már megszokott alapossággal világosítja meg az események társadalmi (politikai, pszichológiai, etikai) hátterét, mintegy objektív magyarázatot adva a szörnyűségekre. (Pld.: Charles Manson neveltetése, ifjúkora kresz-tábla volt a Sharon Tate-gyilkosságig vezető úthoz)
A szerző a filmtörténetben nyomot hagyott eseteket egy filmesztéta alaposságával elemzi, és vannak olyan “sztárok” (Bonnie és Clyde, Desire Landru-„kékszakáll”) akik történetét a róluk készült filmek kockáin keresztül meséli el. Az amerikai Cosa Nostra-nál a Keresztapa trilógia történetét használja fel, mint filmes „illusztrációt”. A szerző filmekhez (és zenéhez) való vonzódását korábbi könyveiben is megfigyelhettük a XX. században történteket a XX. században született filmművészet eszközeivel elemzi: logikus és kézenfekvő.
Aminek hiányát érzem a könyvből: a hazai „sztárok” említése. Az 1888-tól 2013-ig vizsgált időszakban bizonyára volt kiemelkedő magyar sorozatgyilkos, akivel a média hónapokig foglalkozott, aki a közvélemény állóvizét felkavarta. Végezetül annyit, hogy Göbölyös N. László könyvéből –„sötét” témáján túlnőve – átsüt a józan ész tisztelete, és az a megrendíthetetlen hitvallás, hogy költészet és művészetek nélkül üres lenne a világ… Érdeklődéssel várom a folytatást, a következő könyvet, ami a történelemformáló merénylőkről fog szólni, a Gyilkosok idejét pedig ajánlom mindenkinek, aki egy remekül megírt, konkrét témára fókuszáló, kultúrtörténeti művet szeretne olvasni.
(Göbölyös N. László: Gyilkosok ideje, Underground Kiadó 2014)