Ha “elit szülők” egyengetik utadat és jó eszű is vagy, gond nélkül bejutsz ingyenes képzésre, ha kevésbé vagy jó eszű, valószínűleg akkor is.
Ha alsóbb kasztba tartozol, jön a csapda. Adósságcsapda, vagy míg a szem ellát, az éhbérek mocsara. Az adósságcsapdában még kapálózhatsz, reménykedhetsz, hogy kiszabadulsz, a diploma nélküli éhbérmocsárban remény nélkül, lassan, de biztosan, ám legalább hosszas kínok közt süllyedsz el.
Szabad vagy, válassz kínformát, ha már kasztot nem választhatsz!
Én az adósságcsapdát választottam, íme az élménybeszámoló.
Több mint 10 éve, 30 évesen iratkoztam be levelező tagozaton egy négy éves főiskolai bölcsészképzésre. Köztisztviselőként dolgoztam, a munkáltatóm semmilyen formában nem támogatta a tanulásomat, mondván, a munkakörömhöz nincs rá szükség. Diákhitelt vettem fel tanulmányaimra – melyet 2001-2004. között folytattam -, az össztartozásom a tanulmányok befejezésekor, kamatostul 2005-ben: 1.072.546,- Ft volt.
Tanulmányaim kezdetekor és a további 3,5 évben a közszférában a végzettségnek megfelelő besorolás szerinti bért kellett fizetni, a munkáltató nem mérlegelhette, hogy megadja-e a magasabb besorolás szerinti bért vagy sem. Így nem minden alap nélkül számíthattam arra, hogy végzéskor jelentősen megemelkedik a fizetésem. (Jóval, jóval később, egy kis időre ez meg is történt: 228%-kal, tehát valóban jelentősen nőtt.) Néhány hónappal a diploma megszerzése előtt új szabályozás született a munkáltató már mérlegelhette, hogy adott munkakörben megadja-e a magasabb besorolást vagy sem. Nem adta meg. Így maradtak alacsonyak a havi törlesztő összegek, s a tartozás csak nőtt.
Nem nehéz elképzelni, hogy diploma után nem találsz állást, mert mondjuk, hogy a magyarországi perspektívánál maradjunk, a Főkefénél minden álláshelyet betöltöttek, s ha rövid idő alatt nem fizeted vissza a tartozásod, csak az ügyleti kamatokat hizlalod.
2005-2011 között, 7 év alatt 834.158,- Ft-ot fizettem vissza, mely összeg kis híján megfelel a felvett kölcsönnek, már ami a tőke részt illeti. Igen ám, de az ügyleti kamatok miatt előfordult – és többnyire ez fordult elő, Isten hozott itt a Földön!, s a Diákhitel Központ ügyfelei között – a következő: 2008-ban 1.127.428,- Ft, 2009-ben pedig 1.131.230,- Ft volt a tartozásom, azaz növekedett a befizetések ellenére, merthogy az éves ügyleti kamat, mely 119.380,- Ft volt, elnyelt minden részletfizetést.
Mi a konklúzió?
Szüless jobb kasztba!
Vagy: mindig légy észnél, sose kövess el hibát. (Ez ám a jó és megfogadható tanács!)
Szóval, tanulj vagy ne tanulj? Vegyél fel hitelt, vagy ne vegyél fel?
Szinte mindegy, vagy ebbe, vagy abba döglesz bele, amíg nem jön el itt egy egészen másik ország.
Szerinted eljön?
Trackback link
http://vilagma.hu/nemzet/a-diakhitelrol/trackback/
3 komment
Kálmán says:
dec 17, 2012
Ha van egy barátod, ajándékozz neki halat. Ha viszont valóban szereted, akkor tanítsd meg halászni.
Luczifer says:
dec 17, 2012
– Áru-e a tudás?
– Minden áru, amire adásvételi szerződés köthető, így a tudás is.
– Mennyi a tudás ára?
– Annyi, amennyit a piacon – valamelyiken – megadnak érte.
– Ki fizesse a tudást?
– Akinek haszna származik belőle.
– Kinek származik haszna a tudásból?
– Az egyénnek és/vagy a közösségeknek és/vagy a piaci szereplőknek és/vagy az intézményeknek és/vagy stb.
– Mennyi a legalacsonyabb ár?
– Amennyiért a tudás átadójának a munkaereje újratermelhető.
– Mennyi a legmagasabb ár?
– Amennyit a vevő – tanuló, közösség, piaci szereplő, intézmény, stb. – a jövőbeni kalkulált hasznot (fizetést) figyelembe véve hajlandó érte fizetni.
Csakhogy ma úgy tetszik, a tanuló nem keresi meg a képzésének árát, a tanár nem kapja meg a tudása/munkaereje újratermeléséhez szükséges árat. A tudást a piaci szereplők, a közösségek, intézmények nem óhajtják megfinanszírozni. Most nagyjából itt tartunk.
Marvin says:
márc 16, 2013
… és immár alaptörvénybe került a röghöz kötés…
Ezúton invitállak szeretettel új blogom olvasására:
http://utkozben-ontheway.blogspot.hu/