Nézem a Maddison projekt adatait. (Az adatok dollárban) Gazdaságunk közel száz éve = a leszakadásunk közel száz éve. Amiben éltünk az a szerény növekedés hozta permanens leszakadás trendje. Látható; itt minden mindegy. A 20. század különböző ihletettségű modernizációs kísérleteiben egy a közös; a vergődés.  Lehet itt vitatkozni, 1 % ide, 0,5 % oda, a vége ugyanaz. Az ország vezetőinek rendszerektől függetlenül nem volt egy értelmes, a bővített újratermelést meglódító végigvitt ötlete, egy, a világ, a piacok által valamicskét is értékelhető teljesítménye. Nem tellett többre, mint, hogy az idők szavát megértve különféle körök másodosztályú klienseivé szegődve hogy aztán hol faji, hol osztály alapon valamilyen nagy történelmi igazságtételt, fejlődést vizionálva valakiknek kiutalják azt, amit másvalakik nagy nehezen összegürcöltek. Kizsákmányolás és materiális kompenzáció. Az ambiciózus önző tehetetlen irigyek osztálya osztogat a becsvágy nélküli önző tehetetlen irigyek osztályának. A teljesítmények nélküli önzések rendszerei váltják egymást. Ingyen ebédek; méregdrágán.Ez a modernitásra adott válasz. A lakossági megelégedettség? Egymást követő kivándorlási hullámok. Igazságtalanok lennénk? Megfeledkeznénk Trianon csonkolásáról? Az ellehetetlenülést hozó következményekről? A gazdasági régiók széttrancsírozásáról? A lehetőségeiktől megfosztott menekültekről? A vagonvárosokról? A háborúkról? Az önmészárlásról? A jóvátételekről? Az organikus fejlődés történelmi lehetetlenségéről? A forradalmakról? Az ellenforradalmakról? A piaci versenynek becézett einstandolásokról? A munkát és szerepüket vesztett millióról? Ausztriához se volt jobb a sors. Igen, de … Igen, de és bárhogy is folytatódjék a mondat azzal azt fogjuk mondani, hogy nálunk a teljesítményorientáltak peremre kerültek, rendre kitessékelődtek, rosszabb esetben kiirtattak, s a magtalan kliensek, az elképzelések nélküli, a vak nómenklatúra körei hozták a mozgást, aminek a eredménye fent látható; vergődés.  Erről pedig nem a világ tehet, legfeljebb kihasználhatja. Ez a 20. század élte túl a 20. századot, és ma, 2014-ből nézve mindez maga az aranykor, mert a mára rendszerré álló posztkommunizmus mindent alulmúl.  A KSH adatok kombinálva a Maddison projekt számaival.

P.S.
Nem az a baj, hogy amíg mások előremennek, mi stagnálunk, ez benne van a történelemnek nevezett pakliban, az a baj, hogy egy gondolat, ami nem sok, annyi sincs. A fejlődést lehetővé teremtő pénz pedig oda megy, ahol gondolat van, ahol nincs, oda a keselyük mennek, amíg van értelme odamenni, és ha mindennek tetejében a mintáért a keselyűk felé nyitunk, azt kapjuk az élettől, amit a keselyűktől kapni lehet.