A Ring bemutatóján annak idején Bayreuth-ban mindenki ott volt, aki számított a világban. A hamis nagyságok nem tudták, de a négy előadásban sorsukat láthatták. A Rajna sellői a végén visszakapták a kincset, de nem lehettek nyugodtak, mivel a játék újra meg újra kezdődik. Jól látta ezt a díszbemutatón ott tébláboló igazi nagyság, Nietzsche. A 2012-es budapesti Wagner napokon Tulassay Tivadaron kívül a Ring előadásain nem volt ott senki, aki számít a hatalmi nomenklatúrában. Miért is jöttek volna el, hiszen ott volt nekik a futball EB. A MűPa kint van a város szélén. A környező lepusztult tereken József Attila elhagyott népe tanyázik hányásban, mocsokban. Pár száz méterrel arrébb a szünetekben elegáns közönség sétál föl s alá, várva a következő felvonást. Többségük külföldi, a maradék a süllyedő magyar középosztály tagja. Fischer Ádám jelenleg a magyar kultuszminiszter, akit nem a kormány, hanem maga Wagner választott erre a posztra. Ha ő nincs, üresen maradt volna a MűPa, mint ahogyan üresen ásítozott a rémséges épület a szomszédban. A Dunának nincs kincse.
Trackback link
http://vilagma.hu/orok-visszateres/proba/trackback/
7 komment
Kálmán says:
jún 19, 2012
A Kedves Vezető is szereti a zenét. A csontzenét. A díszpáholy is tele van. Ide gyülekeznek nyálas szájjal, lógó nyelvvel vazallusai.
http://www.youtube.com/watch?v=RfTTZd_oi5M
http://ujszamizdat.blogspot.hu/2012/03/futbolia.html
A nép mindig a hangulatának megfelelő vezetőt választ magának. Tévhit, hogy a vezető vezet romlásba. A vezető csak megtestesítője a nép hangulatának. Ok és okozat fordított. Akik nem azt mondják, amit hallani akarunk azok ördögök, akik alkalmazkodnak és hangulatunknak megfelelően alakítják mondandójukat, azok mondhatnak teljesen mást, mint 20 éve, angyalok.
http://vilagma.hu/kaosz-es/hangulatjelentes/
Luczifer says:
jún 19, 2012
És a kincskeresőkben is rosszul állunk. Importált turisták az érdeklődők.
gretel says:
jún 19, 2012
Rendben, nézzük le a nomenklatúrát, mert nem jár Wagnerre – de akkor ne keverjük össze Fischer Ádámot Ivánnal (a képen).
Aki pedig elment, vegye észre, milyen kiváló előadásokat láthatott. Vagy nem ez a fontos?
Luczifer says:
jún 19, 2012
Csepeli György szövegéhez tévesen Fischer Iván képét tettem ki. Felületes voltam, hibát ejtettem, korrigáltam. Bocsánat! De most mi legyen? Tisztelnem kell a nómenklatúrát, esetleg egyenesen lépjek be soraikba? És ha ez a baklövés kevésnek bizonyul a felvételhez?
Csepeli György says:
jún 19, 2012
A négy előúadás egy folyamatos csoda volt. A zene, az ének, a testek összművészetet alkottak. Fischer Ádámnak köszönhetjük.
Csepeli György says:
jún 21, 2012
gretel hozzászólása jól szemlélteti a blog recepció egyik alapvető problémáját, a félreértést. bejegyzésemnek nem lehetett a célja az előadások méltatása, hiszen nem vagyok se kritikus, se Wagner szakértő. A bejegyzés szociológiai problémákkal foglalkozott, de a hozzászóló ezt nem vette észre, s azt kérte számon, amire a bejegyzés semmiféle alapot nem adott. A blogírás ugyanakkor arra jó, hogy a bejegyző lássa, milyen korlátlan és parttalan a befogadó értelmezési tere, ami irányíthatatlanná és kontrollálhatatlanná teszi a közlői szándék érvényesülését.
Luczifer says:
jún 21, 2012
Úgy látszik az ember mégiscsak vágyik az örömhírre és ez a vágy nagyobb, mint a Másik megértésének vágya. Ha ez igaz, akkor tanulság annak, aki nyomot akar hagyni. Ne a megértést célozza, hanem hozzon valahonnan örömhírt. Erre egyébként történtek biztató kísérletek.