Horn előbújt Kádár köpönyegéből s egy Nagy Imre lett, aki világtörténelmet írt. Ő a 20. század legsikeresebb magyar politikusa – eltemetve s felejtésre ítélve. Sehol semmi. A politikusok csendben. A történészek csendben. A szociológusok csendben. A politológusok csendben. (Ez utóbbiért a magunk részéről kifejezetten hálát érzünk.) És hát Gy. F. sem írta meg azt a kurva jó könyvét / cikkét Horn és a modern baloldal – ballaszt, vagy hagyaték címmel. A baloldali publikum közben árvább, mint valaha. Politikusai & véleményvezérei legfőbb ismertetőjele a képzet nélküli petyhüdt akarat. A közönség hiába éhezi az elképzeléseket, hiába várja a tippeket, hogyan merengjen a múltról, hogyan képzelje a jövőt – semmi. Kellene a disputában megszületett gondolat-étlap, de semmi. Az illetékes nyaral és a másik illetékes pedig nem tudja, hogy illetékes. Marad Wittner Mária és Habony Árpád most ők határozzák meg a témákat. A baloldal a nómenklatúra romjai alatt, fogságban. Horn kitört és egyedül maradt. Tévedett, amikor azt mondta egyedül vagyunk. Nincs mi. Se neki, se másnak.