François Mitterrand és Helmut Kohl

Európa Béke Nobel díjas. Bocsánat, az Európai Unió. Kontinensünk „ a háború kontinenséből a béke kontinensévé lett.” Nincs háború, van bővülés, a keleti blokkot sikeresen és békésen integrálták. „Az EU több mint hat évtizede segíti elő a béke, a megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását Európában.” „Megszűnt, hogy Európa nagy részén háború legyen, beköszöntött a béke”. Béke van és az Európai Unió továbbra is „elkötelezetten szolgálni kívánja a béke és a biztonság ügyét a szomszédos országokban és a világ többi részén”.  Így beszélnek az Európai Unióban az Európai Unióról.

Legyünk realisták, lássuk az okokat. A XX. században a technikai fejlődés először egymásnak ugrasztja a szereplőket, majd átszerkeszti a társadalmi- és érdekviszonyokat. A német-francia szembenállást felváltja a német-francia együttműködés. A forrásokért, a piacokért folytatott harcot felváltja a közössé tett piacokon való versengő kooperáció. Háború helyett üzlet. A stratégiaváltás kifizetődő. Közben a nemzetek / a társadalmak / a világrészek között új munka- és szerepmegosztás jön létre, a Nyugat lojális munkásosztályt importál, az osztálykonfliktusokat pedig exportálja. Nyugaton; Béke & Jólét. Jár a Nobel díj. A Nyugat díja a Nyugatnak. Veregetik a vállukat.

Adenauer, Alcide de Gasperi és Robert Schuman

Legyünk érzékenyek. Lássuk a következményeket. Nincs ingyen ebéd! Akik az árat fizetik azok, hol szótlanul, hol lármázva, hol hálásan tűrnek. India gyerekei kezében tű, cérna, ruhát varnak, hímeznek. Az európai nő csinos akar lenni. Olcsón! India gyerekei szőnyeget szőnek. Európa békés otthonaiban kell egy kis melegség, egy kis egzotikum. Olcsón! India gyerekei labdát varnak. Az európai gyerekek játszani akarnak. Olcsón! Az európai apuka boldog, mert spórol, és szemet huny a kizsákmányolás felett. Elhiszi, hogy neki ez jár. Béke van és Jólét. Olcsón. Kínától Üzbegisztánig kényszermunkások, Elefántcsontparttól Nigériáig a kakaóültetvényeken kényszermunkások, Peru és Burkina Faso aranybányáiban kényszermunkások. Emberek milliói kínlódnak ezért a békés jólétért. Ott nincs jólét.   

Legyünk méltányosak. Az Unió sajátja a realizmus, az érzékenység. A fenti gondolatok az Unióban születettek, nem én találtam ki őket. De! Miközben sokan joggal kritizálják, fitymálják teljesítményét, elmondják, elmondjuk, hogy teljesítménye szenvedések árán teljesítmény, szórakoznak az uborkatörvényein senki se hiszi, hogy vezetői és ezen belül a németek háborúval kívánnák pozíciójukat stabilizálni, versenyképességüket óvni, reparálni. Az eszközök között a háború nem opció. Merkelt nácinak nézni nem tévedés, hanem beteges lázálom. Egy halott sztereotípia értelmetlen előrángatása.  

Foglalkozzunk magunkkal. Kérdésünk, hogy ebben a folyamatban hol a helyünk? A napos oldalon cselekvőként, vagy a fitymálók között fitymálunk szenvedőben. Amikor Európában Európai Unióról beszélnek ott a háttérben egy Nagy Károlytól a Montánunión át napjainkig ívelő képződményről beszélnek, arról, amit a mi Szűcs Jenőnk Nyugatnak nevezett. Ennek vagyunk mi most tagjai. A jelzett háttér nélkül. Tanulási hajlandóság nélkül. Eredmény; beilleszkedési zavarok, teljesítményhiány, kudarcélmény, frusztráció, agresszivitás, zendülés. Nem leszünk gyarmat! Addig szegényedünk, míg szabadok és gazdagok nem leszünk! Röviden; mi a projekt ellendrukkerei, kockázati elemei vagyunk. Az Európai Unió büszke, jókor jött ez a siker – mondják a kommentátorok. Különösen a németek. Nálunk kényszeredett udvariassággal megfogalmazott mondatok és fikázás. Úgy teszünk, mint akinek semmi köze a sikerhez. És ez nagyjából igaz is. Járjuk a magunk útját. Srácaink meg lelépnek. Egyenként.