Elég csúf kifejezés, ha kötelező én máris kibúvókat keresek. Előre nem lehet megjósolni, hogyan reagál egy város arra, ha minden hónapban, illetve majdnem minden hónapban kap egy kötelező olvasmányt. Azután pedig még számonkérés is lesz. Pedig Jordán ezt találta ki. A város pedig belement a játékba. Az első Spiró György: Feleségverseny című regénye volt. Végül ráadás a számonkérés: olvasó és író beszélget a regényről.  Lehetett fogadni hányan leszünk. Teltház volt. Persze-persze mint a rossz gyerekek, volt aki elolvasta, volt aki nem tudta befejezni mire eljött a számonkérés. Harmadik éve kapjuk az olvasnivalót, a közönség egy része változik, de lelkesen olvasunk.

2009-ben Kristóf  Ágotát Spiró hozta szóba. Valójában arról beszélt, hogy franciául ír. Különösebb visszhangja a közönség soraiban nem volt.  Gyorsan leteszteltem pár ismerősömet, nem olvastak tőle semmit. Csak én lelkesedek érte, hiszen a Trilógiába beleírta Szombathelyt, beleírta Kőszeget, saját magát, a kis piros vonatot aminek a mai napig nem változott a menetrendje:

“…meg is mutatják nekem a három kocsiból álló kis piros szerelvényt, amely az egyes peronról indul minden egész órában az én Kisvárosomba.
…”
(Trilógia 365. oldal)

 Szerettem volna ha egyik Kötelező olvasmány vendége ő lesz. Most, hogy meghalt és végleg visszaköltözhetett Kőszegre azt olvasom  kötelező olvasmányként akarják javasolni középiskolásoknak  A nagy füzet című regényét.

Gilles Carpentier aki először adta ki a könyvet azt mondta akkor, ilyen gyönyörűt évek óta nem olvasott. Tegyük hozzá, gyönyörűt és ijesztőt.

Még annyit, ha érteni akarjuk akkor önéletrajzi írásait is mellé kell tenni. Ebben már nem vagyok olyan biztos, hogy mindenki megteszi.

“Vajon milyen lett volna az életem, ha nem hagyom el a hazámat? Azt gondolom, hogy nehezebb, szegényesebb, de talán kevésbé magányos, kevésbé megtört, és boldogabb.”

(Az analfabéta)

Az álomhatár, aminek két oldala van, mondom én.

 

Adalék:

http://www.unesco.hu/nevelesugy/irodalmi-kutatomuhely