Írva van: És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. (…) Péter … előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, ez az, a mit Isten megmondatott Jóel prófétától; És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. … Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. (Apostolok cselekedetei)

Pünkösd

Isten kimerészkedett önmagából, de nem azért, hogy önmagához jusson vissza, hanem hogy az embernek, a Másiknak adja magát, hogy Lelkét az emberbe oltsa. A Szentlélek, az Atya és a Fiú közötti szeretetkötelék megkezdte földi hivatása beteljesítését az alkalmasság, a hitérzék közvetítését. Isten „nálunk-léte” nem a történelembe, hanem a lélekbe való beavatkozást jelenti. Isten a hitben való megigazulás lehetőségével megajándékozott szabad emberben lakik. Ez a pünkösd ünnepe, a lélekben történő varázslat ünnepe – emlékeznek a ma szép ruhákba öltözöttek.

Új pünkösdre várva

Aztán érkezik az ész és varázstalanít és megsemmisít és mítosztalanít és … és túlszalad. A kiokosodott, hitehagyott ember nem tud mit kezdeni magával, belenavigálja magát egy negatív világba, ahol vagy az apátia béklyózza, vagy az önző én-központúság, a féktelen érvényesülés vágya űzi. Ahol a felszabadulás, a nagy nekidurálás után se hit, se tudás csak az árva élet van, a folyamat van, ahol az ember örök kételyek között szenvedésből s csalásból teremtette pokol-kényszerpályán vergődik. Isten nélkül nem megy! Nincs más; menekülés az Úrhoz. Hinni a van-vagy-nincs Úrnak. Hinni Őt, szentjeit, az uralhatatlan, a magukkal ragadó titokzatosakat, hogy bevonulnak közénk és szavatolják az élet értelmét, távlatát. Nincs más; menekülni az Úrhoz. A van-vagy-nincs Úrhoz. És kiválasztottjaihoz. Meghívottaihoz. Remélni egy új pünkösdöt. A városban várják a szentek bevonulását.  

 

Képek: A szentek bevonulása a városba, illetve Bukás. Kondor Béla