Zórád Ernő és régi zenegépek a Krúdy-házban

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum  a Bazilika tőszomszédságából az elmúlt évben új helyre költözött, Óbudára, a Krúdy-házba. Kellemes a szomszédság is, az Óbudai Társaskör és a Kéhli Vendéglő „személyében”. Hetek óta tervezem a múzeumlátogatást, a Zórád Ernő-kiállítás újabb ürügyet szolgáltatott hozzá. 

A Zórád Ernő életmű-kiállításra  érdemes időt áldozni, közel kell menni a képekhez, aprólékosan pásztázni a tabáni, a diafilmes, az irodalmi témájú képek, s a képregények részleteit. Zórád nemcsak megörökítette, de élt is a múlt század 30-as éveiben lebontott tímár-telepen, azaz a Tabánban. Tüneményes életképek, tájak, figurák láthatók ezeken a műveken. Hosszan időztem mind a Tabán-képek, mind a mesés diaképek kiállítótermeiben. Kevéssé zavartattam magam  a személyzet folyamatos lámpaoltogatási akciója miatt, a látogató kiállítótérből való távozta után, rögtön villanyt oltanak.
Zórád Ernő megélhetési kényszerből kezdett képregényeket rajzolni, egy nemzetközi zsűri a világ húsz legjobb képregény-rajzolója közé választotta. A Winnetou képregényváltozata volt az első szóbuborékos képregény, azelőtt csak képaláírással – lévén a szóbuborék túl imperialista – jelent meg ez a műfaj. Ajánlatos a Zórád Ernő honlapon is körülnézni, s a kiállítást mielőbb felkeresni, mert csak március 18-áig látogatható.

Nem kevésbé elbűvölő a Csárdás, polka, zepperli – Vendéglátás és zenemű-kereskedelem a 19. században c. kiállítás anyaga sem. Ehhez a tárlathoz zománctáblák szegélyezte úton, gyár- s gyártástörténeti érdekességekkel felszerelkezett folyosón juthatunk el. (Említettem a személyzet szorgos villanyoltási gyakorlatát. Nos, a Csárdás… kiállítás második termében tök sötét volt, a villanykapcsolót a terem közepén sikerült megtalálnom, a keresés közben rémülten érzékeltem, hogy valaki tőlem balra ül a sötétben. Villanygyújtás után konstatáltam, hogy csak egy kávéházi asztalnál üldögélő életnagyságú férfi bábfigura. Ha még véletlenül megszólalt volna a kiállítóterem valamely ódon zenegépe, szívszélhűdést kaptam volna. Gyengébb idegzetűek várják meg a múzeum munkatársát a villanygyújtáshoz. )
Ezekben a termekben az említett ódon zenegépektől a bajuszsütővason át, a táncrend füzetekig láthatunk érdekes tárgyakat. A zenegépeket a kor reklám- és markentig szakemberei kávéházakba, vendéglátóhelyekre, társaskörökbe és fodrászüzletekbe (!) ajánlották, s tartották kifizetődőnek. Egyikük akkora mint egy kétajtós szekrény, a másik kettő egy nagyobb bőrönd méretének felel meg. Felvételről bele is hallgathatunk az antik zenegépek csengő-bongó hangjaiba, nekem A D. allard & Jacquet antik zenegép hangja volt a legkedvesebb. Ilyen márkájú masináról hangzó felvételt nem találtam, de a következő videó illusztrációnak, hangulatfestésnek kitűnő.

Megtudhatjuk az egyik molinóról, hogy a kávéházban az  első számú szórakozás a beszélgetés, a második a játék (biliárd, kártya, kocka, dominó; az első magyar sakkegyesület a Wurm Kávéházban alakult), a harmadik a muzsika volt.

Van még a Múzeumban Krúdy-emlékkiállítás is, „Nekem soha nem volt otthonom…” Krúdy Gyula budapesti életének színterei címmel, továbbá, ha bírjuk még érdeklődéssel, találunk egy kis kiállítótermet, amely időszaki kiállításoknak ad otthont… Az általam látott koreai kőporfestészeti kiállítás nem volt éppen lenyűgöző. Szerencsére csak holnapig (február 19-éig) látható…

Méltó, hangulatos otthonra talált Óbudán a Vendéglátó Múzeum. Jó ide kijönni, különösen egy szép szombat délelőttön, enyhet adó napsütésben, téltakarodó hangulatban. A sikító idegszálakat elcsendesítő csengő-bongó zenegépek hallgatását és a Zórád-kiállítás megtekintését akár receptre is felírhatnák.