Mondhat bárki bármit, a magyar oktatásügy a velejéig tizenkilencedik századi.
Ezt onnan tudom, hogy amikor olyan pedagógusokkal beszélgetek vagy váltok e-mailt, akik szívesebben köszönnek jónapotot a huszonegyedik századnak, mintsem hogy pukedlizzenek egy elvártan szépet Hoffmann Rózsának, halványan kihallom a félelmet a mondataikból.
Ugyanis a poroszos fegyelem és tervszerűség, amely napjainkban ráadásul ókonzervatív nevelésügyi leheletekben ázik, aligha tekinti dicséretesnek a lényegi, a szellemet érintő modernitást, akárhányszor is hivatkozik a mondataiban arra.
Látta-e már valaki azokat az érdeklődő gyerekarcokat, amelyek apró tulajdonosai a Toldi valamelyik szép énekét tanulva megláthatták annak az éneknek a szófelhőjét?
Látta-e már valaki azokat a meglepett felnőtt arcokat, amelyek érett tulajdonosai nem csak tantárgyi integrációt, hanem valamelyik tanítványuk produktumában a valóság teljességét is felfedezhették?
Minden poroszos beütés ellenére én látok egy biztató folyamatot, amelynek lényege, hogy kicsit még rejtve, mintegy rejtőzködő tantervekben, de az iskolákban már gyürkőzik a magyar huszonegyedik század.
Mindez F. Walter Mária e-mailjéről jut eszembe, aki kedves tanítványa, Kiss Bori ppt.-ben rögzített látomását küldte meg az elmúlt hetekben a Világ Ma blogban publikált írásaim kapcsán, jelezve, hogy a korszerűség igénye, a különböző tudományterületek integrációja, egy születő friss látásmód tényleg jelen van a világunkban – nézzem csak meg!
Mária megkérdezte tőlem, tudom-e, miként születik néhány verssorból kémiai feladvány?
– A három aromás gyűrűből álló vegyület az antracén, aromás, tehát illata van, és nem mellesleg a tinta egyik alkotó vegyülete. Ugye milyen egyszerű? A többi már Borin múlott, az alábbi versrészlet néhány sorára készített egy összeállítást, amelyet csatolva küldök – írta Mária.
Ó, az éj tava kiapadt!
Lombok között buja szél
A fénynek új utakat kutat,
Míg el nem ér ajkamig a korom,
Lelkesedem álmos új korokon,
S mint itatóst átitat
A könnyű, illó áhítat,
A töprengés tinta illata.
/Böszörményi Zoltán: Illat/
Kiss Bori a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola tanulója. Iskolájának Oláh György Nobel-díjas kémikus, F. Walter Mária megkeresésére levelet írt a kémia éve alkalmából, melyben egyebek között így fogalmazott:
A kémiát gyakran mint a központi tudományt említik, mert alapvető szerepe van többek között a biológia és fizika összefüggésében.
Lám, az irodalom és a képzőművészet kémiához kapcsolásáról még a Nobel-díjas kémikus sem álmodott…
Trackback link
http://vilagma.hu/e-vilag/a-rejtozkodo-tanterv/trackback/
15 komment
Luczifer says:
feb 6, 2012
Erről álmodtam! Terveztem, hogy képeket és alkotókat jelentessünk meg! Legyen egy Világ Ma Galéria! És itt az első fecske. Vigyázni kell rá, mert még csak február van.
vera says:
feb 6, 2012
Rejtőzködő tanterv??? 😀 😀 Lehet.
Ami meg a kémiát illeti a szerelem is kémia állítólag. A szerelemtől meg már csak egy ugrás a vers vagy a kép.
Bognár László says:
feb 6, 2012
Rejtőzködő tanterv alatt azt a programot értem, amelyik lehetővé akarja tenni a szellem szabadságát, s minimumként nem gördít akadályt az elé, hogy A tinta illata megszülethessen. A maximális cél pedig ezen is túl van.
Ez a rejtőzködő tanterv a pedagógusokban rejtezik. Számos iskolában ezt a tantervet nem merik “elővenni”, de dédelgetik, suttyomban megvalósítanak belőple ezt meg azt, “megengedik”, hogy a gyereknek ne füzetje, hanem blogja legyen, de nem biztos, hogy ezt hirdethetik…
Az újra éledő tanfelügyelet vajon mit szól majd, amikor a kémia órát látogatva azt tapasztalja, hogy énekelve is lehet felelni?! Attól tartok…
Szóval tartsuk titokban, hogy néhány tanár, esetleg sok tanár már a huszonegyedik században él. Ahol a gyerekek élnek egyébként.
Mindezzel nem tagadom az olyan kisérletek meglétét, mint Fűzfa Balázs tankönyvei…De megjegyzem, már eléggé bent járunk a huszonegyedik században…és Lucifernek igaza van – még nagyon tavasz van.
vera says:
feb 6, 2012
Én azért nem hiszem, hogy a huszonegyedik században annyira rejtőzködnie kell az ilyen ‘tanterveknek’. Sőt. A tanárok többsége nem valami Kréta korból itt maradt kövület, Laci. Vannak, persze, de hát csak eljön egyszer az a nyugdíjas kor!
Ami meg a szakfelügyelőket illeti, szerintem, boldogok lesznek, ha ötletes, módszertanilag előremutató órát látnak majd.
Hadd legyek naiv. 😉
Bognár László says:
feb 6, 2012
Amiben vitánk lehet: a tanár felfogása nem feltétlenül az életkorával jellemezhető! Ha igazad volna, akkor hány éves kortól kellene a tanárokat nyugdíjba küldeni? Előbb-é mint a bírákat, vagy még maradhatnak tovább egy kicsit?
Remélem, igazad van abban, hogy élvonalbeli oktatásügyi irányítás és felkészült tanárok harmonikus, korszerű együttműködése jellemzi a magyar iskolákat, amelyek életét az őszinteség hatja át, a stabilitás, a dinamikus fejlődés, a felszabadult oktató és nevelő munka, önmegvalósító gyerekek hada, és elégedett szülők a mosolygazdag, egymással is a beruházásokkal versengő fenntartók karéjában. Miért is ne fogadnám el ezt a helyzetképet?
Nem mellesleg osztozom Lucifer örömében, mert A tinta illata ppt ragyogó alkotás!
vera says:
feb 6, 2012
Több dologban is igazad van. 1. a tintás ppt nagyon jó. 2. Talán nem fogalmaztam pontosan az életkort illetően. Nem, a felfogás nem függ az életkortól. Jómagam sem vagyok az a hamvas virágszál, mégis, remélem, képben vagyok a 21. századot illetően.
A Kréta kor nem a tanárok életkorát jellemezte, hanem azt a kicsit általános, és hadd higgyem, hamis képet, ami ma az iskolákról kialakult úgy általában egy átlag magyar otthonban. (Amilyen persze nem létezik, de mindegy.)
Laci, egy mai magyar iskola nagyon nehezen működik. Sok okból, ezeken lépjünk most elegánsan túl. De bevallom, kicsit csípi a csőröm, hogy divatos, és jól is esik valamiért a tanárok jó részét valami elmaradt, tohonya, újításra képtelen selejtértelmiségként emlegetni.
Én erre azt mondom, van olyan is. Ez van. Van rossz tanár, van rossz orvos, van rossz festő, van rossz könyvelő.
Szerintem, a szülőknek otthon gyakrabban kellene megkérdezni, mi mindent csinált a gyerkőc az iskolában. Egészen érdekes dolgokat hallana.
Laci, én csak azt mondom, ha szeretnénk, sem lehetne egy mai diákot úgy tanítani, ahogyan azt 15-20 éve tettük. De nem is szeretnénk.
Hogy az oktatásügy mit talál ki, és mindezt hogyan lehet/kell megvalósítani, azt még nem látom át teljesen. Mire majd átlátom, egy másik oktatásügy majd mást mond. De én minden nap megtartom az órámat. És bízom benne, hogy jól.
Bognár László says:
feb 6, 2012
Kedves Vera!
Egyetlen dologban értjük félre egymást, meglehet, az én hibámból.
Ezért most egy mondatban kifejtem: a pedagógusokról eszem ágában sem volt negatív véleményt alkotni. A tinta illata bevezetéseként én azt a maradi társadalmat átkoztam, amelyik nem segíti eléggé a pedagógusokat abban, hogy a gyerekeinket a huszonegyedik század igényeinek és lehetőségeinek megfelelően oktathassák. Átkoztam a szavakban modern, de szellemiségét tekintve porosz utas konzervativizmust. Tizenkilencedik századot idéz számomra, ha kisérletező pedagógusok félnek.
És ellenpontként mutattam be egy olyan korszerű produktumot, amilyenről 15 éve nem is álmodhattunk.
A pedagógusokról már csak azért sem lehet “rossz véleményem”, mert a családomban több pedagógus dolgozik, mint ahányan nem azok, vagyis ismerem a pedagógus létet, áttételesen “az” iskolát, s nem egyszer írtam is a pécsi iskolairányítás – monjuk úgy finoman – nem kellően átgondolt évtizedeiről.
Azt csak mellékesen említem, hogy végzettségem szerint magam is pedagógus vagyok.
vera says:
feb 6, 2012
Értem. Így egy kicsit vidámabb a helyzet.
Bognár László says:
feb 6, 2012
Én annak örülök igazán, hogy a SlideShare nyilvános statisztikája szerint Bori munkáját e percig 237-en látták és 167-en le is töltötték.
Korántsem populáris blogból, egy újkultúrához tartozó alkotástól, kevesebb, mint 24 óra alatt – számomra szép teljesítménynek tűnik. És biztosra veszem, hogy a szemlélete terjedni fog
(Legalábbis én ezt a “rejtőzködő tantervet” dédelgetem).
Héder Sándor says:
feb 7, 2012
Én is azok közé tartozom, akik a mostani társadalmi, gazdasági válságot inkább nagy társadalmi átalakulásnak látják.A változás lényege, hogy az eddigi piramis-szerűen, hierarchikusan strukturálódó modellnek – melyben annál jobban élt valaki, annál több lehetősége volt, minél feljebb került a piramisban (és annál rosszabbul minél lejjebb) – kimerültek a tartalékai és egy olyan modellre érdemes váltani, amelyben mindenki tudása, inspirációja szerint tud hozzájárulni az értékteremtéshez.
Tudom, hogy a változás lassú, történelmi mértékű folyamat lesz, de szerencsére az értéktereméshez és annak terjesztéshez már most is vannak webes eszközeink. A Slideshare nélkül nem tudnánk Kiss Boriról és web nélkül nehezen tudnánk egymásnak javasolni alkotásait.
myrtille says:
feb 9, 2012
Mindig előhozod a blog-füzeteimet.
egyszer majd írok róluk.
A “rejtőzködő” tanterv minden órán mindenkinél ott van. Akaratlanul is.
Bognár László says:
feb 10, 2012
Kedves Myrtille! A “blog-füzeteid” tapasztalatait most már nem titkolhatod tovább
lécci, tedd mielőbb közkinccsé!
Így legalább a te “rejtőzködő”, ámde izzig-vérig korszerű tanterved is napvilágra kerül.
Bognár László says:
feb 11, 2012
Örömmel jelzem, hogy Bori munkáját, A tinta illata címűt, öt nap alatt ezren nézték meg. A Világ Ma Galériája (és Bori) elindult…
Luczifer says:
feb 11, 2012
Borihoz beiratkozom látogatógenerálás ügyben.
Bognár László says:
feb 11, 2012
Ugyanazon a SlideShare tárhelyen három éve van fönn a Gerillák a gyakorlatban c. ppt-ém, és nem nézték meg ennyien, mint Boriét 5 nap alatt. Úgyhogy én is beiratkozom!