Mondhat bárki bármit, a magyar oktatásügy a velejéig tizenkilencedik századi.
Ezt onnan tudom, hogy amikor olyan pedagógusokkal beszélgetek vagy váltok e-mailt, akik szívesebben köszönnek jónapotot a huszonegyedik századnak, mintsem hogy pukedlizzenek egy elvártan szépet Hoffmann Rózsának, halványan kihallom a félelmet a mondataikból.
Ugyanis a poroszos fegyelem és tervszerűség, amely napjainkban ráadásul ókonzervatív nevelésügyi leheletekben ázik, aligha tekinti dicséretesnek a lényegi, a szellemet érintő modernitást, akárhányszor is hivatkozik a mondataiban arra.
Látta-e már valaki azokat az érdeklődő gyerekarcokat, amelyek apró tulajdonosai a Toldi valamelyik szép énekét tanulva megláthatták annak az éneknek a szófelhőjét?
Látta-e már valaki azokat a meglepett felnőtt arcokat, amelyek érett tulajdonosai nem csak tantárgyi integrációt, hanem valamelyik tanítványuk produktumában a valóság teljességét is felfedezhették?

Minden poroszos beütés ellenére én látok egy biztató folyamatot, amelynek lényege, hogy kicsit még rejtve, mintegy rejtőzködő tantervekben, de az iskolákban már gyürkőzik a magyar huszonegyedik század.

Mindez F. Walter Mária e-mailjéről jut eszembe, aki kedves tanítványa, Kiss Bori ppt.-ben rögzített látomását küldte meg az elmúlt hetekben a Világ Ma blogban publikált írásaim kapcsán, jelezve, hogy a korszerűség igénye, a különböző tudományterületek integrációja, egy születő friss látásmód tényleg jelen van a világunkban – nézzem csak meg!

Mária megkérdezte tőlem, tudom-e, miként születik néhány verssorból kémiai feladvány?

– A három aromás gyűrűből álló vegyület az antracén, aromás, tehát illata van, és nem mellesleg a tinta egyik alkotó vegyülete. Ugye milyen egyszerű? A többi már Borin múlott, az alábbi versrészlet néhány sorára készített egy összeállítást, amelyet csatolva küldök – írta Mária.

Ó, az éj tava kiapadt!
Lombok között buja szél
A fénynek új utakat kutat,
Míg el nem ér ajkamig a korom,
Lelkesedem álmos új korokon,
S mint itatóst átitat
A könnyű, illó áhítat,
A töprengés tinta illata.

/Böszörményi Zoltán: Illat/

 

Kiss Bori a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola tanulója. Iskolájának Oláh György Nobel-díjas kémikus, F. Walter Mária megkeresésére levelet írt a kémia éve alkalmából, melyben egyebek között így fogalmazott:
A kémiát gyakran mint a központi tudományt említik, mert alapvető szerepe van többek között a biológia és fizika összefüggésében.
Lám, az irodalom és a képzőművészet kémiához kapcsolásáról még a Nobel-díjas kémikus sem álmodott…

Google
Google Maps
WikipediA
Twitter