Elég sok dolgot lehet fordítva csinálni az életben, de az oktatásügyet nemigen szokták ebbe a kategóriába sorolni. Vagyis az iskolában kérem szépen, csak rendben, ahogy a csillag megy az égen. Órán a tanár magyaráz, a diák feszülten figyel, majd a szorgos diák hazaérve előkapja a matekházit, és már gyakorol is. Azt hiszem, aki mostanában diákot látott, annak egy cseppet gyanús a történet. 

Ha van otthon készleten egy-két kisiskolás, esetleg nagyobbacska kamasz, akkor az ideális kép mellé csak-csak beúszik valami a saját otthoni tapasztalatunkból, és a fogadóórák kínos emlékéből, amikor nem, nem az derült ki, hogy az otthon youtube videókat/falat/képregényt bámuló gyermek az iskolában érdeklődő kérdéseivel szünet nélkül zaklatja a tanerőt. Persze, jegyzem meg nagyon halkan, ez már a mi időnkben sem volt sokkal másképpen. 

Már nagyon sokan és nagyon sokat gondolkodtak azon, hogyan is lehetne több dologra, érdekesebben és hatékonyabban megtanítani a diákokat. Most egy olyan jó ötletről szeretnék írni, ami nem egy gyakorló tanárnak jutott eszébe, hanem egy matematikusnak. De az innovatív ötletek már csak olyanok, hogy szeretnek a rendszeren kívülről érkezni. 

A mese kezdődhetne úgy, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves és segítőkész matematikus, akinek kamasz unokatestvérei nemigen tudtak megbirkózni a matematika kihívásaival, így megkérték Salmant, segítsen már nekik egy kicsit.  A családon belüli korrepetálás viszont fájdalmas eredménnyel szokott zárulni, és jelentősen megviseli a közreműködők idegrendszerét, úgyhogy ez a szimpatikus fiatalember azzal a korszakalkotó ötlettel állt elő, inkább készít az unokatesóknak videót is, feltölti a Youtube-ra, aztán nézegessék azokat a magyarázat mellé, amikor kedvük tartja. 

A videók azonban nyilvánosak voltak, és elég rövid idő alatt igencsak népszerűek lettek. Addig-addig, míg Khan videóit meg nem találták Bill Gates gyerekei is, innentől kezdve pedig az a ritka tündérmese-forgatókönyv lépett életbe, hogy a tehetség találkozott a pénzzel és az akarattal, hogy valami egészen újat, és jót tegyenek emberek emberekkel. Khan mára több mint kétezer videót töltött fel a Youtube-ra, amit emberek milliói néznek végig nap mint nap. A Khan Academy ma már nem csak matematikából tanítja vagy korrepetálja a ‘diákjait’, hanem közgazdaságtanból, fizikából, történelemből vagy éppen kémiából. 

Nulla forint magántanári díjazás ellenében azt tanulhatjuk, amit akarunk, olyan tempóban, ahogy az kényelmes, és annyiszor pörgethetjük vissza a magyarázatokat, ahányszor tetszik. Ha nem megy az egyjegyű számok összeadása, Khan elmagyarázza, ha nem megy a törtek szorzása és osztása, Khan elmagyarázza, ha nem megy a deriválás … Nem folytatom. A tudás bárki számára hozzáférhető, aki internetkapcsolattal rendelkezik, és aki beszél angolul, portugálul, hindi vagy urdu nyelven, spanyolul, németül vagy éppen franciául. 

Mi ebben a jó? Furcsa módon úgy fest, a technika emberibbé teheti a tanulást. Egy Los Altos-i iskolában Khan módszerével kísérleteznek, és kiváló eredményeket érnek el. Tulajdonképpen fordítva dolgoznak. A diákok otthon megnézik a videókat (a tananyagot),  az iskolában pedig  alkalmazzák az elméletben elsajátított tudást (házi feladat),  és személyre szabott segítséget is kaphatnak diáktársaiktól vagy a tanártól. A felmérések azt mutatják, ilyen módszerrel a tananyag elsajátítása teljesebb, gyakorlatilag senkinél nem maradnak lyukak, hiányosságok, melyek akadályoznák a továbblépésben. Mindenki a saját tempójában dolgozhat, és előbb-utóbb mindenki sikeres.

Az ötlet, a bárki számára hozzáférhető ingyenes oktatás ötlete, zseniális, előremutató, és a kisiskolásoktól kezdve a felnőttekig minden életkorban  működhet. A rövidre szabott tananyagok (10-14 perces ‘órák’) egymásra épülnek, és egy előre alaposan megtervezett un. tudástérképbe (tanterv)  illeszkednek. 

Ügyes. Nincs erőszak, nincs konfliktus, van viszont motiváció. Mert hogy Khan tanár úr Youtube óráira csak az jár, aki akar, és csak akkor, amikor neki kényelmes. Ja igen, és azt tanul, ami érdekli.

Úgy látszik, az új idők új szele fordítva fúj a pedagógiában.  Kár, hogy sok magyar iskolában éppen a Youtube van letiltva, nehogy megzavarja a diákokat a koncentrálásban.  Csak nehogy véletlenül lemaradjunk a jövőről.

Az előadás magyar fordítása itt található