Kellér Andor, Kardos Géza, Vadnay László, Kellér Dezső, Nóti Károly, Rejtő Jenő

Hétvége, Duna Televízió, vígjáték; Behajtani tilos. Gilicze Tóni állás nélküli sofőr átmenetileg egy bútorbolt kiszállítója. Mivel csóró, lakása nincs, éjjelente az üzlet kirakatában egy eladásra váró Mária Terézia korabeli ágyban alszik. Amikor a főnök rájön, beígéri, hogy kirúgja, ha nem szerez magának egy rendes szállást. Így lesz Tóni ágybérlő Juliskáéknál, a nagymamamájával élő szép, fiatal és rendkívül szorgalmas varrókisasszonynál. A nagymama és az unokája szegények. A fiatalok meg egymásba szeretnek. Tóni, hogy segíteni tudjon titokban esténként is munkát vállal, de az e miatti távolléteket szerelme félreérti, lumpolós kimaradásokat sejt mögötte és összevész vele. Ilyenek a lányok, fantáziálnak aztán meg balhéznak. Azok számára, akik nem látták a filmet megnyugtatásul gyorsan közölhetjük, hogy bár számtalan kaland, nehézség és félreértés után a fiatalok egymáséi lesznek, s boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mint a mesében. Mint egy erőltetett mesében, ahol megrendelésre ágrólszakadtaknak, nyomorúságos státuszok foglyainak, vetítenek reményt. Ostobán, hazugon. Az ember nem tud nevetni. Az élet vidám megélésre biztatnak, de hamisan. A történet mafla, egy-egy poénmorzsával. Álnok ez a mese, de el kellett és így kellett elkészülnie. A forgatókönyvet Nóti Károly jegyezte, akit ugyanez év – 1941 – december 15-én letartóztattak és internáló táborba hurcoltak afféle “radikális orvoslásként”, mert a filmes szakma “nem hajtotta végre a szükséges személyi átállításokat”. Értsd; a kilistázottakat nem távolították el, nem űzték őket elég lelkesen a semmibe. A pusztulásra ítéltetett tehát parancsra hitegetett. Szorongva viccelt, hazudott mesét. Életben akart maradni. Ezt hordja magán a film. Drámai élmény.