Orbán úr megint betilt, megint megvéd, mint anno dacumál Őfőméltósága. Csakhogy erre nem tartok igényt. Az ok egyszerű; én nem kegyből akarok békében élni, hanem mert szeretett hazám óvja kisebbségeit, azaz viszont szeret. Szolidaritást várok, nem számító hatalmat. Jogot! Emberséget! Azt várom, hogy Orbán úr szólítsa fel kormánya tagjait – különösen belügyminiszterét – lennének szívesek részt venni a rendezvényen, s jöjjenek a felvonulók közé. Nem eszi meg őket senki. De, ha gondolják, hozzák a tekes fiúkat is, jut hely nekik is. Budapest nagy. Én mindenesetre ott leszek. Nem tehetek mást. A nagymama mélyen vallásos zsidó asszony volt, nagypapa mélyen vallásos katolikus ember és a sokáig várt gyermeküket „szép imádságomnak” szólították. Melyik Istenének köszönhetem szerelmük állhatatosságát; az életet? Melyiknek a pusztulást, a szenvedést, melyiknek a megmenekülést? Melyik segít csatlakozni a menethez, melyik akadályoz? Melyik teszi kötelezővé a részvételt? Melyik tiltja, hogy bárki zsidaja legyek? Melyik hova állít a kérdéseimmel?