A helyszín a Dimitrov tér – Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem. Az idő a hetvenes évek közepe. A téma a korrupció elleni harc. Megállapításra kerül, hogy a korrupció bűne ellen kétféleképpen lehet harcolni:

1. Legálissá teszik.
2. A korrupció által fertőzött teljesítményeket piacosítják, és/vagy transzparenssé teszik.

Akit az első megoldás érdekel, az tekintetét vesse Keletre és tanulmányozza a rablás, a kifosztás intézményeit, jelesül a szpáhi birtokokat és azok mutációit. Akit a második megoldás felé vonz, az a liberális Nyugatra tekintsen. És itt jött egy nem elhanyagolható, de rendre elhanyagolt megjegyzés; a liberálisok, az ős liberálisok óta –Ricardo, Smith – hangsúlyozták, hogy a szabadság erkölcs nélkül nem megy. Lesz valami próba szerencse alapján működő fosztogatás, de az nem liberalizmus.

 Ugyanezen a helyen, de időben egy kicsit később. Sie wissen das nicht, aber sie tun es – nem tudják, de teszik – jellemezték Marx szavaival a cserét a középpontba állító kapitalizmus erkölcsét követő embert. A sikeres kapitalizmusnak van erkölcse! A protestantizmus! De ezt egy harmadik alkalommal, egy kisebb teremben tárgyalták. Tudjuk, de nem tesszük! – jellemezték egy még kisebb teremben az erkölcseit vesztett magunkat. Tudjuk, hogy mit kéne tenni, de nem tesszük. Erkölcs nélkül nem megy. A szocialista erény; az erények pihentetése. Ez a nekibúsult irónia már a folyosón hangzott el, nem messze attól a helytől, ahol a nyári szünetben arról volt szó, hogy a kapitalizmus erkölcsi kérdés. Fejben dől el. Ha nincs erkölcs, akkor a Patkányok uralkodnak. Még nem olvastuk a HVG cikket! Az erkölcs pedig nem egyszerűen jó és rossz szajkózása, az erkölcs technika, rutin. Az erkölcsöt generálni lehet és kell. No, meg ha van karbantartani. Nem az, az erkölcsös, aki azt mondja én nem 20%-ot kérek visszaosztani, hanem elég lesz csak 10  – magyaráztuk a politikai antipátiánkat – az, az erkölcsös, aki azt mondja az előnyöket nyílt, piaci versenyben kívánom elosztani. Nem azt kérem, hogy mond meg mennyiért újítod fel a bölcsődét, hanem azt mondom, erre van 100 forint, ebből meg lehet csinálni, ki ad többet ezért a lehetőségért a közösségnek, jelesül az önkormányzatnak, mert jobban, hatékonyabban tudja megcsinálni? (Számla és a számla mozgások az interenten.)  Aki megnyeri, befizeti a beígért 10-et, és kezdheti. Ha van bankgaranciája!
– Uram! Ez járhatatlan út!
– A másik, a kitaposott, amin jársz az, a pusztulásba vezet. Miért igyekeznénk azon tovább?