Ha a Morcos nevű motoros hajó – közlekedik Széplak-alsó és Széplak-felső között a partmentén – nyugdíj előtt álló kapitánya hallva valami küszöbön álló kockázatról az elsők között menti a használatos irháját számolnia kell egészséges erkölcsi érzékű népünk megvetésével, továbbá, ha túléli a térdig érő vízből való menekvést, ugyancsak számolhat a parton rá váró illetékes szervek képviselőivel, akik legott az igazságszolgáltatás lesújtó pallosa alá terelik. A lesújtó szavunk kettős értelmét ezzel kihasználtuk. Mi történik, ha gazdaságunk zászlóshajóját fenyegeti veszély? A kapitány kiadja a parancsot – letiplizni! És mindenki fut, szalad amerre lát! Ő például elmegy vágóhidat csinálni. Ebben szakember. A vágóhídban. Európa egyik legnagyobb vágóhídját tervezi felépíteni. És ez így van rendjén. A múlt kötelez. Akinek adatott, annak adatik. A dolog ezzel rendben. Gondolom ezt abból, hogy az esetről szóló beszámolókban a bennfentes kereskedelem – belső információk illegális felhasználása anyagi előnyszerzés céljából – elő se fordul. A bennfentes szó is csak úgy minden bántó szándék nélküli, szőrmentén. “Ha” kezdetű mondatokban. Esetleg. Semmi vádló éllel. Csak úgy odakeveredik. Ahogy pár milliárd vesztesség meg átkeveredik. Valakikhez. Mondjuk álmodozó kisbefektetőkhöz. Mert nincsen ingyen ebéd. De van szaktudás. És akinek van, az keres a devizahiteleken. A vágóhídon.