Amikor 1927-ben Heisenberg előállt korszakalkotó elképzelésével arról, hogy hogyan is gondolja el a kvantumrészecskék helyének és impulzusának összefüggését, a tudományos világ hosszasan elgondolkodott ezen az egész bizonytalanságon. Aztán az eltelt közel száz évben végül megszoktuk mi ezt, megtanultunk együttélni a bizonytalansággal. Hol azt nem tudtuk, hol vagyunk, hol azt nem, mit is csinálunk tulajdonképpen. Jó, ez nem fizika, ez itt pszichológia, de hát mi lenne más az ember, mint a kozmosz és a kvantumvilág találkozásának nagy pszichés rejtélye. 

A Nagy Határozatlanság Kora aztán rányomta a bélyegét mindenre, az új dekadenciától a posztmodernig, a kiutat kereső ember bizonytalanságától a Higg-bozonig bezárólag. Szeretjük mi ezt. Szeretjük Feynman tanár úr könnyed előadásait, a darabjaira hulló multikozmoszt, és benne önmagunkat, a körvonalak nélküli embert.

Ezek vagyunk mi. 

De kik jönnek utánunk? Nem biztos, hogy igazam van, de van egy olyan érzésem, hogy a következő generáció(k), a legnagyobb tisztelet mellett sem nagyon kívánnak a mi Planck állandónkkal együtt élni. Persze már megint nem fizikáról beszélek. Ha megnézem, megkérdezem a körülöttem élő fiatalok többségét, jóval határozottabb világképet látok. A mostani 16-22 évesek köszönik, nem kérnek a bizonytalanságból, a sodródásból, és bár értik és kedvelik Schrödingert, ők választani akarnak. Szeretnék eldönteni, akarnak-e macskát, vagy sem.

A mai magyar fiatalok olyan érdekes együttható birtokába kerültek, melyet nem a kvantumfizika, nem a matematika, hanem inkább talán a lélektan és a szociálpszichológia hivatott megvizsgálni. Ma Magyarországon a 16-22 éves korosztály ugyanis egy határozottsági együttható mentén értelmezi a világot, amit maga körül lát, és benne önmagát. És az a benyomásom, ez a világ határozottan nem tetszik neki, mert ennek a generációnak elege van a színlelésből, a megalkuvásból, az elnyomásból és a hazugságból, de nem csakúgy hobbi szinten, hanem hogy úgy mondjam, ilyen ma divatos fordulattal élve, életvitel szerűen. 

E furcsa határozottsági együttható fontos momentuma a demokrácia, az anyagi jólét, és a szabadság. A ma Magyarországon élő fiatalok hamarosan dönteni fognak. Vagy sikerül megteremteniük azt, amit ők működő társadalomnak és gazdaságnak gondolnak, vagy elmennek innen viharsebesen. A végeredmény pedig egyáltalán nem olyan esetleges, mint a híres fizikus macskája esetén. A végeredmény egy határozott igen vagy nem lesz.

Tetszik vagy sem, most a fiatalok, a nálam jóval fiatalabbak, fognak dönteni. Én pedig, bármi is lesz ez a  döntés, támogatom őket, mert egy dolog elég valószínűnek tűnik: ennek az országnak csak az ő döntésük függvényében van esélye az életben maradásra.