Amikor 1927-ben Heisenberg előállt korszakalkotó elképzelésével arról, hogy hogyan is gondolja el a kvantumrészecskék helyének és impulzusának összefüggését, a tudományos világ hosszasan elgondolkodott ezen az egész bizonytalanságon. Aztán az eltelt közel száz évben végül megszoktuk mi ezt, megtanultunk együttélni a bizonytalansággal. Hol azt nem tudtuk, hol vagyunk, hol azt nem, mit is csinálunk tulajdonképpen. Jó, ez nem fizika, ez itt pszichológia, de hát mi lenne más az ember, mint a kozmosz és a kvantumvilág találkozásának nagy pszichés rejtélye.
A Nagy Határozatlanság Kora aztán rányomta a bélyegét mindenre, az új dekadenciától a posztmodernig, a kiutat kereső ember bizonytalanságától a Higg-bozonig bezárólag. Szeretjük mi ezt. Szeretjük Feynman tanár úr könnyed előadásait, a darabjaira hulló multikozmoszt, és benne önmagunkat, a körvonalak nélküli embert.
Ezek vagyunk mi.
De kik jönnek utánunk? Nem biztos, hogy igazam van, de van egy olyan érzésem, hogy a következő generáció(k), a legnagyobb tisztelet mellett sem nagyon kívánnak a mi Planck állandónkkal együtt élni. Persze már megint nem fizikáról beszélek. Ha megnézem, megkérdezem a körülöttem élő fiatalok többségét, jóval határozottabb világképet látok. A mostani 16-22 évesek köszönik, nem kérnek a bizonytalanságból, a sodródásból, és bár értik és kedvelik Schrödingert, ők választani akarnak. Szeretnék eldönteni, akarnak-e macskát, vagy sem.
A mai magyar fiatalok olyan érdekes együttható birtokába kerültek, melyet nem a kvantumfizika, nem a matematika, hanem inkább talán a lélektan és a szociálpszichológia hivatott megvizsgálni. Ma Magyarországon a 16-22 éves korosztály ugyanis egy határozottsági együttható mentén értelmezi a világot, amit maga körül lát, és benne önmagát. És az a benyomásom, ez a világ határozottan nem tetszik neki, mert ennek a generációnak elege van a színlelésből, a megalkuvásból, az elnyomásból és a hazugságból, de nem csakúgy hobbi szinten, hanem hogy úgy mondjam, ilyen ma divatos fordulattal élve, életvitel szerűen.
E furcsa határozottsági együttható fontos momentuma a demokrácia, az anyagi jólét, és a szabadság. A ma Magyarországon élő fiatalok hamarosan dönteni fognak. Vagy sikerül megteremteniük azt, amit ők működő társadalomnak és gazdaságnak gondolnak, vagy elmennek innen viharsebesen. A végeredmény pedig egyáltalán nem olyan esetleges, mint a híres fizikus macskája esetén. A végeredmény egy határozott igen vagy nem lesz.
Tetszik vagy sem, most a fiatalok, a nálam jóval fiatalabbak, fognak dönteni. Én pedig, bármi is lesz ez a döntés, támogatom őket, mert egy dolog elég valószínűnek tűnik: ennek az országnak csak az ő döntésük függvényében van esélye az életben maradásra.
Trackback link
http://vilagma.hu/hatalom/hatarozottsagi-egyutthato/trackback/
12 komment
Kálmán says:
márc 10, 2013
“Úgy tűnik, mégsem volt hiába való húsz év szabadság a rendszerváltás után. Felnőtt egy nemzedék, amelynek egy pici része megértette, mi a szabadság, és nem hajlandó engedni, hogy visszalökjék a néma megalkuvásba.”
Lánczos Vera
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=196199:baranybrbe-bujtatott-farkasok&catid=45:cslanczosvera&Itemid=72
Vera says:
márc 10, 2013
Luczifer says:
márc 10, 2013
Azért ez egy nehéz ügy. A fiatalok hajlamosak határozottan tudni a dolgokat. És ha azt tudják határozottan, amit mi szeretnénk akkor „márciusi ifjak”, ha mást találnak határozottan tudni, akkor „fattyak”! Miközben a dolgok megítéléséről határozottan csak annyit tudunk, hogy mindig tévedésben vagyunk. A fiatalok is, mi is. Támogatni persze támogatom a fiatalokat – merjétek, amit tudtok! De nézzetek a lábatok elé! És nézzetek vissza is, nem sok-e az áldozat! Nem nagy-e az ár? Ilyeneket mondok.
Vera says:
márc 10, 2013
Nem tudom, mi a nagyobb ár. A kibekkelésért, a hallgatásért, én úgy emlékszem a történelemórákról legalábbis, nagyon nagy árat kellett fizetni.
Hogy márciusi ifjak vagy fattyak … persze van szubjektivitás, de ennyire talán mégsem.
Luczifer says:
márc 10, 2013
A fiatalok fejlődéslélektani okok miatt „tudnak”, és túlazonosulnak. Ez egy ilyen korszak. Szerencsés esetben ezt kinövik. Az öregek közül pedig most azok vannak reflektorfényben, akik ezt még nem tették meg, s megőrizve fiatalságukat „éljeneznek” és „fikáznak”. Minden második videón ott egy kedves néni, könnyes szemmel s boldog, egy másikon egy kedves bácsi balhézik. A fiatalok meg ugyanazok. De ez van a portálokon is. A fiatalok a gladiátorok a társadalom adja a drukkereket. A történelem órák általában drukker toborzások voltak. Nem megállapodásokat, konszenzust, hanem igazságokat és hősöket mutogattak.
Vera says:
márc 10, 2013
Rég voltam ilyen kedvesen lehülyézve. Nem baj, nem azért mondom.
A történelem olyan, hogy igazságot és hősöket akar a következő generációk elé állítani. Ennek ellenére én hiszem, hogy vannak egyetemes értékek. Jó, erre mondhatod, hogy mindenki abban hisz, amiben akar.
Luczifer says:
márc 11, 2013
Hát ez az olvasat nem jutott az eszembe, körültekintőbbnek kell lennem.
vargarockzsolt says:
márc 12, 2013
Márciusi ifjak vagy fattyak? A történelmet a győztesek írják. Igen, vannak “egyetemes értékek”, de vannak “nemzeti értékek” is. A liberálisok erkölcstelenek, a konzervatívok ostobák, tartják egymásról és itt hogyan lehetne konszenzust teremteni, kompromisszumot kötni?
Az talán alap, hogy erőszakot nem alkalmazunk egymással szemben, de hát mi az erőszak? Az állami tulajdon korrupt kisajátítása és a tüntetések erőszakos szétverése vagy az ország alkotmányának önös hatalmi érdek szerinti átírása és a pártközeli oligarchák monopol helyzetbe juttatása? (Nem vitatkoztam, csak gondolkoztam.)
Kálmán says:
márc 12, 2013
Léteznek liberális konzervatívok is.
Ahogy Cseh Tamás énekelte:
“Nem minden vonat jár széles vágányon (…)
– el ne feledjétek: vannak evilágon keskenyvágányú vasutasok is…”
http://tarsas2010.blog.hu/2012/04/19/robog_a_hev_cseh_tamas
Vera says:
márc 13, 2013
Érdekes gondolat. Én mondjuk az egyetemest kapásból a nemzeti elé helyezem. A szabadságot, egyenlőséget, testvériséget mondjuk a nemzeti önrendelkezés elé. Jól teszem? Nem tudom, gondolom, erről sokan azt gondolják, hogy nem. Számomra az egyetemes értékek a nagyobb zsák, azon belül kapnak helyet a nemzeti értékek, ha nem sértik az egyetemes értékeket.
Ilyen módon akkor az erőszakba, már nem fizikai értelemben, de, beletartozik a monopolhelyzet, a szólásszabadság megkurtítása, az alkotmányos kormányzás háttérbeszorítása, a bírói hatalom megkérdőjelezése is. Én valahogy innen közelítem meg a kérdést.
Én sem vitatkozom, csak gondolkodom.
Kálmán says:
márc 13, 2013
Jól teszed.
A nemzeti önrendelkezés – abban az értelemeben, ahogy a Kedves Vezető használja – nem létezik. Ő a saját teljhatalmára érti. Ezért támadja – szerinte – az EU a nemzetet. Pedig – valójában – a Kedves Vezetőt kritizálja.
Vera says:
márc 13, 2013
Ez így van sajnos.