Nemrég levetítettem tanítványaimnak Jancsó Miklós Fényes szelek c. filmjét, melyet születése óta először láttam újra. A film megragadott frissességével és orvosilag pontos látleletével. Tökéletesen mutatja be a rendszerváltások természetrajzát, a legyőzötteket és a győzőket, s nem habozik megmutatni, hogy hol áll az erkölcsi igazság. Ugyanakkor az is kiderül, hogy az erkölcs tehetetlen a hatalommal szemben, mely mindenkit elpusztít, függetlenül attól, hogy a sors a győző vagy legyőzött szerepét osztja le rá. Most újra aktuális a film, miközben ironikusan megváltoztak a szerepek, hiszen akik a Fényes szelek idején győztek, most veszteségre állnak, míg az akkori vesztesek mintha győznének. Az erkölcs azonban örök, s mint akkor bevonta patinával az akkor veszteseket, ugyanezt teszi a mai vesztesekkel. Hasonlóképpen, a hatalom szemmel láthatóan rohasztja a mai győzteseket, csak nekik nem fehér ingük, hanem Boss öltönyük, Versace nyakkendőjük, Armani ingük, s Vass cipőjük van. Senki sem maradt ártatlan Jancsónál, s most sem ússza meg senki. Mindenkire ráfreccsen a sár. A különbség csak annyi, hogy a Fényes szelekben a piros színt a vér adta, ma meg minden szürke. A ma filmje A torinoi ló.