A gonoszság

Anders Behring Breivik 2011. július 22-én előbb Oslo kormánynegyedében egy autóba rejtett pokolgéppel követett el merényletet – nyolc halott – majd ezt követően taxiba ült és kiközlekedett Utøya szigetére, ahol a Munkáspárt nyári táborában, rendőrnek öltözve automata kézifegyverekkel folytatta az öldöklést. Hatvankilencenen, főleg tizen-, huszonévesek lettek az áldozatai. Amikor az igazi rendőrök megérkeztek – ő hívta ki őket – a fegyvereit hátrahagyva, mindkét kezét magasba emelve, ellenállás nélkül megadta magát. A rendőrök fegyelmezetten őrizetbe vették és azóta is vigyáznak rá, biztosítva,  hogy visszafogott sminkben, remekül szabott öltönyben, mosolyogva állhasson a bíróság elé és tehesse azt, amiért élt; hirdethesse, hogy Norvégiáért, Európáért, az európai nemzetekért kirobbantotta a bevándorlók ellen vívandó hatvanéves háborút, vállalta a szent bűnt, az ő élete dicsőség és mártíromság. 

A barbár tett nem feltétlenül gonosz tett – magyarázta Breivik – ő az ölést nem önérdekből, hanem a közössége védelmében követte el. Figyelmeztetni és egyben büntetni akart. Figyelmeztetni Európa nemzeteit, büntetni Európa belső ellenségét a kulturális marxistákat, akik ránk hozták az iszlám veszedelmet. Kellett tenni valamit, hogy ráfigyeljenek, hogy esélye legyen szólni, hogy esélyünk legyen hinni benne. Nincs lelkiismeret furdalása, sőt kifejezetten büszke a tettére. Nem tipikus gyilkoló gép, ha az lenne – egy pszichológus kommentje – magával is végzett volna, de őt nem a gyilkolás érdekelte, hanem az, ami utána jön; a manifesztáció lehetősége, a verbális háború, az ezt követő felmagasztosulás, vagy az üldöztetés. Breivik évekig készült tettére, szimulációs játékokkal tréningezte magát, hogy képes legyen hidegvérrel ölni és hidegvérrel megadni magát. Érettségije nem volt, de 15000 órán keresztül önállóan képezte magát. Írt, műve a 2083: Európai Függetlenségi Nyilatkozat, dolgozott, olvasott, edzett, csalt – hamis diplomákat árult – hogy megfelelő kondícióban legyen, megfelelő legyen a szellemi és a fizikai ereje, elegendő pénz álljon rendelkezésére a megvívandó háborújához. Az előkészítő eseményeket végig észrevehetetlenül kellett megtennie és szigorú kontroll alatt kellett tartania magát, és végig észrevehetetlenül cselekedett és tevékenységét szigorú kontroll alatt tartotta. Nagy volt a tét, senkiben sem bízott. Ha téved akkor lebukik / lelövik és jó eséllyel egyszerűen örültnek nyilvánítják. Akkor minden elveszett. Ha végigviszi a tervét és életben marad megnyílik előtte a vágyott út, övé a tisztán látó, a meggyőződését vállaló ember dicsősége, vagy a tisztán látó, de meg nem értettek szenvedése, megpróbáltatása. Mindkét opció elfogadható, csak a kudarc nem. Az öldöklés meghozza a sikert, először azzal, hogy életben maradt, a másodszor azzal, hogy kedélyesen kezet foghatott az őt normálisnak minősítő elmeorvossal. Elfogadták, mint harcost. Jöhet a háború! Ezért ölt. (Miért fog kezet egy elmeorvos az általa normálisnak tartott gyilkoló géppel?)

A háború

A védő szavai – “Védencem azt szeretné, ha beszámítható, épelméjű emberként hoznának róla ítéletet.” A gyilkoló gép azt kívánja, hogy ne csak őt, hanem kényszerképzeteit is védje? Az ügyvéd a háborúját szolgálva védje? Legyen szövetséges és tanúk sorának a beidézésével, megszólaltatásával tegye lehetővé annak bizonyítását, hogy Breivik közössége önvédelmében cselekedett, a tárgyalást tegye nyilvános platformmá, mutassa be, védence gyilkos meggyőződését mások is osztják, mások is úgy látják, hogy védekezni kell a marxisták pártolta multikulturalitás, és a multikulturalitás mentén előretörő iszlám ellen. Kerüljön bizonyításra, hogy le kell vadászni a marxistákat. A velük szembeni erőszak állítja meg Európa pusztulását. Azt akarja, hogy lássuk be, ez az egyetlen esélyünk, ez a nemzetek, ez Európa esélye. Ez lenne a védekezés lényege, a Breivik fejében lévő háború elfogadtatása, Európában állíttassék vissza a kereszténység egyeduralma, küzdjünk könyörtelenül az iszlámmentes Európáért. (A védekezés taktikája egyébként szakmailag azon alapul, hogy a norvég büntető törvénykönyv 47. cikkelye szerint senkit sem lehet megbüntetni olyan cselekményért, amelyet azért követett el, hogy embereket, azok életét, testi épségét megvédje egy más módon elháríthatatlan fenyegetéstől. A öldöklő célja, hogy bemutassa, amit tett, az pontosan megfelel az idézett tényállásnak, azaz Norvégia veszélyeztetettsége a marxisták segédletével előállt iszlám fenyegetéssel megvalósult. Ez a veszély pedig bármilyen eszközzel elhárítandó. Aki marxistákra vadászik annak a tette semmi, ahhoz képest, ami ellen harcol, amilyen veszélyt hoz az iszlám Európára. Marxistát ölni nemzeti önvédelem.

A csata

Breivik akárhányszor megérkezik a tárgyalóterembe, magabiztos, „jól néz ki” – erre tudatosan ügyel – majd mint az iszlám ellen harcoló Templomos Lovagok európai szervezetének vezetője – az ügyészség szerint ilyen szervezet nem létezik – ökölbe szorított karlendítéssel köszönti a teremben ülőket. Ez a karlendítés Breivik elmélete szerint a templomos lovagok köszönése, amely az erőt, becsületet és dacot jelképezi. Amit láttat; Breivik a győztes! Büszke és magabízó. Alkalmat kér és kap, hogy a bíróság előtt ismertesse tettei motívumait, ami nem más, mint a Nyilatkozat alkalomhoz illő összefoglalóját. Önéletrajz és propaganda. A közönség ásítozik, unja. Az előadót sürgetik, kérik térjen a tárgyra, az előadó igyekszik, zavartan időt, türelmet kér. Fontos – mondja. Időt és türelmet kap. Figyelmet nem.

A gondolattalanság

Breivik maga a gonosz, műve a gonoszság s mögötte egy végtelenül unalmas szürke ember. A banális. Nézem a róla készült felvételeket, az általa készített videót és óhatatlanul Arendt Eichmannról írt szavai jönnek elő. „Az egyetlen megfigyelhető jellemvonása valami egészen negatív volt: nem ostobaság volt ez, hanem gondolattalanság.” „Minden gonosz a gondolattalanságból ered.”  Mondatainak nincs se mélysége, se csábító ereje, nincs benne semmi kísértés. Breivik menthetetlenül tehetségtelen, egy tehetségtelen gonosz, nem Hitler, nem Sztálin, de nem is a pedáns gyilkoló gép Eichmann, hanem egy gyermek gyilkos, értsd gyermeteg gyilkos. Végtelenül egyedül van, de ez nem zavarja, gyermekként képzeleg, beszél, mondja a szöveget, figyeli az idő múlását, feszült, izgul, teljesíteni akar, de minden hiába, senkit se visz magával. Csak ő képzeli hősnek magát, aki háborúban van, aki megállítja a rossz terjedését, aki egy tiszta, igaz forradalmat vezet. A közönség unja. Breivik hatástalan és ő ezt tudja, tudta. Tudta, hogy hiába akar bármit, semmire se képes, ezért kellett nem szokványos módon, provokatívan politizálnia, ölnie, sokat kellett ölnie, hogy figyeljenek rá. De itt ez már kevés. A képességhiány miatt a ráció helyett a félelemkeltés, háborús lelki állapot előállításával manipulál, az elemzések, valóságértelmezések helyett a mítoszok világába vonul, ez a radikális jobboldali szubkultúrák ön- és közveszélyes sajátossága – mondja egy Breiviket elemző szakértő. És Breivik küzd a figyelemért. Reménytelenül. Ölt, remélte, hogy elindította a hatvanéves háborúját, várja, hogy polgárháború robbanjon ki, hogy pusztuljanak a bevándorlók, jöjjön a harc, ami …, de mindenki unja. Nincs közönsége. A gonoszsága nem okoz járványt. Marad privát gonosz.

Az ítélet

Egy norvég lány – az áldozatokra emlékeznünk kell, a gyilkost el kell felejtenünk.