Szakértők kellenek, akik tudják, hogy miről beszélnek, akikről a nem szakértők tudják, hogy mit mondanak. Mit mondhatnak a szakértők, akik a mai magyar társadalom szerkezetéről akarnak beszélni? Szavaik mögül eltűnt a valóság.  Új valóság lett, melyre nincsenek még szavak.  Az elmúlt évszázadban nyolc rendszerben éltünk. 2010-ben új rendszer született, melynek neve nemzeti abszolutizmus. A rendszer ideológiája az etnocentrikus nacionalizmus, melynek vajszínű árnyalatot kölcsönöz egy sprituális revizionizmus. Akik nem barát, az ellenség. Liberális, kommunista, eurokrata, amerikabarát. 

Abszolutizmusban nincs szükség vitára, választásra, képviseletre, parlamentre. A hatalom mindent tud, s mindent meghatároz. Autoritas fecit legem. Egyetlen személy dönt mindenben. Döntései véglegesek és megfellebbezhetetlenek. A rendszert a döntések haszonélvezői működtetik, akiknek haszna a közösség kára.

A rendszer demiurgosza a Főnök, akinek nincs vele egyenrangú társa. A Főnök körül van az Udvar, melynek folyamatosan változik összetétele. Senki sem lehet biztonságban. A Főnök kegye mulandó. Az Udvar körül helyezkedik el a legmegbízhatóbbak, legkiválóbbak, leghűségesebbek rendje, a Vitézeké. Ők azért vannak, hogy mint a Hold a Nap fényét, visszatükrözhessék a gazdagságot és dicsőséget, mely a Főnökből árad. Innen lesznek majd, ha lesznek, a Bukott Vitézek.

A rendszer gerincét a Nomenklatura adja, melyet az Udvar által gondosan szelektált Karok és Rendek alkotnak. A Karok és Rendek tagjai az adóhatóság, az ügyészség, a bíróság, a központi szakirányítási hivatalok, a területi kormányhivatalok, a helyhatóságok, az egyetemek és középiskolák, az állami vállalatok, a sajtó, a rádió, a televízió, a könyvkiadás, a filmgyártás, a színházak és múzeumok, az egyházként elismert vallási szervezetek felső és közép vezetői. A cement, mely egységbe forrasztja az egyes Karokat és Rendeket az önállótlanság, a szolgalelkűség, a gyávaság, a teljesítmény nélkül megszerezhető gazdagság vágya.

A Főnök, az Udvar, a Vitézek, a Karok és Rendek szövetségesei a Zsoldosok, akik kegyek, juttatások, vérdíjak fejében elvégzik a piszkos munkákat, őrzik, ellenőrzik, fegyelmezik, zsigerelik a társadalmat. A rendszer iróniája, hogy (mint egykor a bolsevik párt Oroszországban) a hatalmat birtokló kisebbség nevezi magát (kétharmados) többségnek, míg a számszakilag többségi társadalom szétszakított egyes csoportjai kisebbségként jelennek meg. Ők a Páriák. Az ő soraikban találjuk megbízhatatlanokat, az otthontalanokat, a kitaszítottakat, a rokkantakat, a fogyatékosokat,  a kábítószerezőket, a munkakerülőket, a bűnözőket, és az Idegeneket. Mindenki itt van, aki nem akar és/vagy nem tud beilleszkedni a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, nem olvassa a Nemzeti Hitvallást.

Zárt, kerek egész ez a társadalom, Európa kellős közepén.