Most jelentek meg magyarul Tocqueville visszaemlékezései az 1948-49 es évről. Nem szűkölködött ez az időszak eseményekben, s Tocqueville, akit a politika éltetett, ekkor élt igazán. Ki nem állhatta a szocialistákat, megvetette a rebelliót, de imádta a szabadságot. Louis Bonaparte egyik kormányában pár hónapra tisztséget vállalt. Éppen akkor lett belőle külügy- miniszter, amikor a magyar szabadságharc a nadirhoz érkezett. Miklós cár csapatai eltaposták a magyar szabadságharcot, Kossuth a törökökhöz futott, s Miklós Kossuth (meg a lengyelek) fejét követelte. Tocqueville ki nem állhatta Kossuthot, de ímmel-ámmal partnere volt az angoloknak a Kossuth-ot Isztanbulból kimenekítő akcióban, ami nélkül a törökök visszaadták volna a menekültet üldözőinek. Tocqueville pszichológus volt első sorban. Portréja, melyet Louis Bonaparte-ről készített, egy élvezethajhász, hataloméhes és hatalomittas férfit mutat, aki bátor, de nem okos, s mágnesként vonz maga köré mindenkit, aki ostoba és aljas. Bonaparte tőkéje a nagybátyja, sikerének titka a megelőző rezsim kudarca. Marx is ír Louis-ról, de az ő szeme nem látja az embert, csak azokat a társadalmi erőket, melyek mozgatják. Marx szerint a „kis” Bonaparte a parasztok elnöke, majd császára lett, akiknek a „nagy” Bonaparte hozta el a nagyságot, méltóságot és a tulajdont.  A két szemszög együtt érdekes.