A nőket jobban érdekli a művészet, mint a férfiakat. A tételt a Ludwig Múzeum A meztelen férfi c kiállításán fogalmaztam meg, miután összeszámoltam a látogatókat – ezek száma ott és akkor ötven – majd megállapítottam, hogy azok elsöprő többsége – negyvenöt – nő. És csak a maradék öt a férfi. Ha nem tévedtünk. Ha jól tippeltünk. Az egyik szakállas olyan furcsán volt szakállas. De nem a szakállakról kívánunk értekezni, hanem a nők művészet iránti elkötelezett figyelméről, arról, hogy a nőket a művészet és csak a művészet érdekeli, egy pillantás, ami nem sok annyit nem vesztegettek a társaságukban szorongó urakra, mind csak a műtárgyakat nézte. Ennyire érdekli a művészet a nőket! Ki hitte volna?! Hányszor ítéltünk felületesen?! – sóhajtunk s beletörődünk az észrevétlenségbe.

Némán követjük a nőket, velük együtt nézzük a meztelen férfit, ahogy a  20. század újrafogalmazta a hősöket, a mártírokat, a lebutított ismétléseket, ahogy funkciójukat veszítik, a férfit, aki expresszív közlésekben tudatja az önmagával kapcsolatos döbbenetes élményeit, az önmaga fájdalmas felfedezéseit és hát mi tagadás nézzük a kiverejtékezett gegeket. A véget. A hősből geg. Ez a 20. század férfitörténelem. Minden egész eltörött. A férfi is, a világ is. És itt e meghatározatlan, „ad hoc” világban keresik emancipált lányaink a kézzelfogható bizonyosat; a Férfit! De mi a férfi? Ki a férfi? Férfi-e a férfi? – kérdezzük egy kép előtt állva – ekkora pocakkal, löttyedt pöccsel? Nincs narratíva. Követjük a nőket. Minek látják a nők férfit? A fürkésző szemek fürkésznek. A férfi mögül eltűnt a története. Bizalmatlanság van!  Segít-e a pénisz expander? – kérdezzük a pénisz expander c. installáció előtt. A tudat helyett az ösztönök! Csak ösztönök. Geg és ösztönök. Segélykiáltás, geg és ösztönök. Performansz, segélykiáltás, geg és ösztönök. Narratíva nincs. Bodybuilder van. Az utcán szaladgáló pucér pasit dokumentáló fénykép van. Az Én meztelen. Nincs története. Zavarba ejtő, szégyellnivaló. Nem a pöcs, a történetnélküliség. A posztmodern kiállításon a látogatók is posztmodernek. A tekintetek csendben kerülik egymást. Nekik sincs mondandójuk. A lehetőségek beszűkülnek. A terem közepén egy kis műanyag színpad, mondják azon egy férfi szokott táncolni, vetkőzni, de most nem ért rá. Hálásak vagyunk. Mi a férfi? Narratíva nélkül. Szemlesütést generáló geg. A kiállítás egyre jobban tetszik.